Szegény fesztivál ez – gazdag programokkal. 11 helyszínen 7 ország 26 alkotócsoportja mutatkozott be. Van, aki a máshonnan elnyert támogatását hozza annak érdekében, hogy összeálljon a program. Mások ingyen dolgoznak csak azért, hogy akkor is meglegyen a 24. Thealter kilenc napja, ha a szakértő kollégium lenullázná. Jó, persze, nem fér be a fesztiválra annyi néző, mint, mondjuk, a szegedi szabadtérire egy este, de máshogy is keresi a nézők kegyeit. Azzal akarja ugyanis megnyerni őket, hogy lehetőség szerint a legjobbakat hozza ide.
 |
| Méhes Csaba a Csillagbörtönben Fotó - Révész Róbert |
Számolva a kockázattal, hogy ez adott esetben nem sikerül. Ilyenre akad is példa, nem titkolják, ha valami rossz. A másnapi Kritikus órák Jászay Tamással, a fesztiválújság vagy a kétféle blog (profi és ifjúsági) célja pedig nem az, hogy porrá darálják az alkotókat, hanem kiderüljön, mi az alkotók szándéka. Az általunk látott összes produkció telt házzal megy, bár előfordul, hogy előadás közben távoznak, mint például a debreceni Első szerelemről, amely így is elég szép sikert ér el. De akad, aki a fővárosból azért utazott 171 kilométert, hogy megnézhesse Pintér Béla és Társulata Titkaink című előadását vagy a Forte Társulat Irtását, mert a budai Szkénébe hónapokig kellene erre várnia.
Választunk olyan produkciót is, ahonnan akkor sem tudnánk idő előtt kijönni, ha nézhetetlen volna. Ezt ugyanis a Csillagbörtönben rendezik, a színházi előadással jutalmazott fogvatartottak legnagyobb örömére. És nem nézhetetlen, sőt. A nézők (helyiek és vendégek) szétröhögik magukat Méhes Csaba majd 25 éves előadásának mixelt verzióján (A pisztráng – pácban, körettel). Mi tagadás, tényleg zseniálisan hozza a pantomim és a lúzerbohóc összes sztenderd gegjét, ami csak az utolsó negyedórában válik pöttynyit unalmassá.
Nem lehet csendben távozni a Homo Ludens Project Car-Men című produkciójáról sem, mivel ez intimszínház – négy autóra bontva, Bizet Carmenje nélkül. A fesztiválon természetes résztvevő az őshonos produkció, amely már lapunkban is bemutatkozott. Egy órán át öt színész játszik egyetlen nézőnek, látszik, hogy sem a társulat, sem a koprodukciós partner, a MASZK Egyesület nem a tao-támogatásra bazírozott, ami a jegybevétel nyolcvan százaléka után vehető igénybe. Utólag azt mondjuk, megérte beülni, ott azonban akad olyan pillanat, amikor szívesen feltépnénk az ajtót, és sikítva rohannánk ki.
Különösen a Katarzist magyarázó kocsiban, ahol Brecht és Arisztotelész katarzisfelfogását üvölti a képünkbe Artúr tanár úr a sárga plüsskacsájával, majd a hátsó ülésen mellénk ülve lihegve szaval a fülünkbe. Ehhez képest körmenet a Pszicho-rész, ahol különböző szövegekből összelázálmodott szöveget mond egy kiterített pasi, akinek vénájába slagból folyik a darabos lé a csomagtartóbeli akváriumból. A sofőr egy bőrmaszkos férfi, akinek jeges kék tekintete negyedórán át követ a visszapillantóból. A legüdítőbb a partizánkoncert, a legjobb az Übü király kontra Petőfi Sándor-ütközet, igaz, a pukifóliába csomagolt gyilkolásra elszánt Übü leginkább a padlófékkel riogat.
Fél Szeged bámul, mit csinálnak az autóból kiugró figurák, mesélik, fel is jelentették már őket, a rendőrök többször igazoltattak, amíg be nem jelentették az akciót és az útvonalat a kapitányságon. Három nap alatt a Thealteren több erős előadást látunk, mint bármelyik más fesztiválon. Magyarországi premierre hívták az Újvidéki Színház csokorba díjazott remek Neoplantáját. Azt az Urbán András rendezte produkciót, amely tavasszal a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválján elnyerte a fődíjat, Urbánt a legjobb rendezésért, Antal Attilát a legjobb zenéért díjazták, és a legjobb kollektív szereplésért járó különdíjat is ez a produkció kapta meg; majd júniusban az újvidéki Sterija Játékokon szintén a legjobb előadás díját érdemelte ki.
Urbán a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója, a fesztivál díszvendége, és nemcsak workshopot rendezett – akárcsak Horváth Csaba és Mészáros Tibor Gemza Péterrel –, hanem szabadkai Rózsák című előadását is hozta. Aki látta, azt meséli, felejthetetlen produkció. Az izraeli páros, Niv Sheinfeld és Oren Laor egy 1987-ben bemutatott táncelőadás, a Kétszobás lakás újrafogalmazásával érkezik – két férfi kapcsolatáról. Az érzelmes-érzéki produkciót – amelynek alapja egy ragasztószalaggal kétszobássá behatárolt lakás és a két férfi formálódó viszonya – 2013-ban az izraeli tánckritikusok szövetsége az év előadásának választotta.
Mindennap fehér lepedőtógába csavarva bukkantak fel – hol a Klauzál téren, hol a Széchenyin – a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatos diákjai. A Gyűlölni nem produkciójuk történelemhamisító szoborügyről szól. A témát Thébából hozták, ahol Antigoné és Kreón viszonyát – a rendszerváltozás után huszonöt évvel – a sztratégoszok úgy próbálják beállítani, mintha az békés lett volna. A nép tiltakozása dacára a szobortrónon ülő Kreón mellett ott áll Antigoné, és vállán pihenteti kezét. Lehet őket lefizetni, ha nem félnek az istenek haragjától. A történet fiktív, az apropó nagyon is valóságos.
A Titkaink a legnépszerűbb
A fesztivál nem a díjakról szól, de második éve mégis osztanak elismeréseket a szervezők. A legnépszerűbb előadás közönségdíját Pintér Béla és Társulata Titkaink című produkciója nyerte el, a fesztivál kritikusdíját a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Rózsák című előadása kapta. A fesztivál legfiatalabb színházcsinálói, a Tea for Two workshop résztvevői pedig Ötvös Andrásnak ítélték oda a Thealter-angyalt, A csemegepultos naplója című Orlai Produkcióban nyújtott kiemelkedő színészi teljesítményéért.
