A rajongásnak olyasfajta formájával lehetett találkozni a keddi Aréna-beli Lara Fabian-koncerten, ami eltér minden eddig látott vagy ismert énekes-rajongói viszonytól. A belga-olasz énekesnőt eleve egy nem koncertszervezésből élő civil tisztelője hívta meg Magyarországra, ahogy arról lapunk már a koncert előtt beszámolt.
Mintha valami családi ünnepre gyűlnénk össze, csak egy kicsit többen vagyunk a szokásosnál. Úgy ötezren. Mint családi ünnepségeken szokás, sokan ajándékot is hoznak. Egy olasz csoport majd minden tagjánál hosszú hófehér csokor és rózsaszín plüsselefántok. Angyali ruhába öltözött ötévesforma kislánynál maci. Őt később a színpadon is viszontlátjuk, Viktóriának hívják, Prágából jött a szüleivel, s ahova tudja, követi kedvencét, hogy odabújhasson hozzá, puszit nyomhasson az arcára, s persze adhasson neki még egy macit.
 |
| Lara Fabian Kanadában élő énekesnő a Papp László Budapest Sportarénában, április 26-án Mohai Balázs / MTI |
Bensőségesebb a rajongás a szokásosnál. – Húsz perc és zokogni fogtok – mondja a többieknek egy vagány, fekete bőrcuccba öltözött huszonéves lány, és barátnői nem tiltakoznak, hogy ugyan menj már, hanem bólogatnak. Bizony, mi zokogni fogunk, de legalábbis sok-sok percen át befelé nyeljük a könnyeinket. Mikor édesanyja ősz hajáról énekel, és a fotókon felvillanó elmúlt arcok közül utoljára ő jelenik meg, majd arcuk egybeolvad. Mikor lányáról, Lou-ról írt dalát minden anya és apa közös dalaként aposztrofálja. Mondhatnánk, hogy mindez afféle csajos, érzelgős, szívfacsarós, de akkor mit kezdjünk a közel s távolabb látott megrendült férfiarcokkal, a lággyá varázsolódott kemény vonásokkal?
