Árnyaló elmék
Pedig nincs tiszteletreméltóbb foglalkozás Indonéziában a dalangénál. Az élőzenés bábelőadásokat celebráló karmester-énekes-mesélő-nevettetők generációkon át öröklik a jogot és a kötelességet, hogy továbbvigyék ezt a művészetet. Éppen ezért nézett értetlenül a közép-jávai Solo városában a helyi művészeti egyetem köztiszteletben álló tanára, az ősi dalangcsaládból való Pak Sryanto Dus Polettre, amikor közölte, dalangnak tanulna nála. Egy lendülettel kipenderítette az órájáról.
Igaz, a lány nem is bábot, zenét tanulni utazott Délkelet-Ázsiába, ám hamar rájött: az ütőhangszereknél sokkal inkább vonzza a wayang, a bábok spirituális világa. A temérdek műfaj közül a Közép- és Kelet-Jáván honos wayang kulitot választotta - kétdimenziós, szaruvázas bivalybőr figuráival.
Tisztában volt vele, hogy Indonéziában a dalangot - aki többnyire a két indiai eposzóriás, a Ramayana és a Mahábhárata történeteit kelti életre - az égiek felé nyúló antennának tartják. Nem véletlen, hogy a játékmester az alkonyattól pirkadatig tartó ceremóniát imával kezdi, zárja. A bábjátékra hivatalos az egész falu: a csecsemőt karon, az alig botorkáló nagymamát székével együtt hozzák. A csemegeárusok füzérbe kötik, vállukra vetik portékájukat: szeplős madártojást, pörkölt mogyorót, rákszirmot, és szálanként kínálják a szegfűszeges cigarettát.
A dalangot az ütőhangszerekből álló gamelánzenekar veszi körül. A játékmester előtt vászon, és nagyságrendben a több tucat báb - hegyes szarunyelével elfektetett banánfatörzsbe szúrva. A vászon elé olajmécsest lógatnak: ez világítja meg a festett bábokat. A férfiak kiváltsága, hogy láthatják a dalangot és a bábokat, az asszonyoknak hagyományosan a túlsó (árnyék)oldalon a helyük. Évekbe telt, míg Dus Polett megértette: a tarka meg a fekete, a világos és a sötét, a valóság és a káprázat nem vetélkedik egymással. Jegyben jár.
Persze, sosem jutott volna el a felismeréshez, ha 1998-ban, amikor tanára legelőször tanácsolta el a dalangtanulmányoktól, összepakol, és továbbáll. Egy pillanatra tényleg elbizonytalanodott: lehet, hogy fölösleges volt indulás előtt kopaszra nyíratnia derékig érő haját, hogy még véletlenül se essenek tőle kísértésbe az indonéz férfiak, és semmi se vonhassa el a tanulástól? Pak Sryanto hetekig hajthatatlannak tűnt. Idővel azonban olyan terhessé vált neki ez a szokatlan kitartás, hogy megadta magát, fölvette a lányt. Dus Polett pont tíz éve lépett először Pak Sryanto solói házának wayang szobájába.
Azóta már ő tart árnyjáték-kurzusokat, és egész kollekciója gyűlt össze bábokból. Ezen kívül rádióműsort vezet vagy Indonéziából hazacsempészett népzenét komponál Yava nevű folklór-punk zenekara dalaiba. Most kiállításra készül: a veszprémi Várgaléria január 16-án nyíló wayangtárlatának nagy részét az ő bábjai adják. Másik felét a híres László Károly Gyűjtemény, amely néhány rendkívül ritka és régi jávai bábfigura mellett különleges szöveteket kölcsönöz a veszprémieknek.
De mit ér a wayang dalang nélkül? Jávai mestereit ugyan nem varázsolhatja oda a megnyitóra Dus Polett, de a galéria elsötétített termében egy valódi "ördögűző" wayangelőadás filmje forog majd. Az európai béketűrésnél talán árnyalatnyival hosszabban. Kilenc órán át.
