Közülük a rangidősről, Ella Fitzgeraldról - a Filmmúzeumon futó belga sorozat, a Jazz-ikonok kapcsán - másfél hónappal ezelőtt már volt bőven szó e hasábokon. A sokak által egyenesen a "dzsesszénekelés nagyasszonyának" aposztrofált díva nemcsak kora, hanem minden idők egyik legnagyobb hatású énekesnője volt. Gyönyörű, kristálytiszta hangja, három oktáv hangterjedelme, a fúvós hangszerekkel vetekedő improvizációs képessége muzsikusgenerációk sorának jelentett és jelent ma is kiindulási alapot. Pályája sokban mutat rokonságot a nála két évvel idősebb Billie Holiday-ével, nemcsak azért, mert mindketten igen mélyről indultak, s nagyjából egy időben futottak be, hanem másokkal ellentétben a korszak slágereit ugyanolyan szabadsággal és improvizációs kötetlenséggel szólaltatták meg, mint a fúvósok vagy a zongoristák, ezáltal az énekhangot a többi hangszerrel egyenrangúvá emelték. Persze legalább ennyi a különbség is a két énekesnagyság között. Billie Holiday kevésbé volt sokszínű, viszont sokkal emocionálisabb, drámaibb, a dalokat mélyebben átélő. Fitzgerald ellenben technikailag volt sokkal tisztább, tökéletesebb, előadásmódja változatosabb, árnyalatokban gazdagabb. Holiday pályáját kettétörte a kábítószer és a betegség, Fitzgerald hosszú karrierje során végig tartotta a színvonalat, s még hetven felett is lenyűgöző maradt. A Mezzón most két, még a csúcskorszakában (1957-ben, illetve 1963-ban) rögzített koncertfelvételt tűztek tőle műsorra.

Fitzgeraldhoz hasonlóan szép, hosszú, bár kevésbé egyenletes színvonalú pályát futott be a nála tizennégy évvel fiatalabb Nina Simone. Az 1933-ban Eunice Kathleen Waymon néven született és 2003-ban meghalt, időnként a Soul Főpapnőjének is aposztrofált énekesnőt általában a dzsesszhez szokás kötni, életműve azonban nehezen kategorizálható. Bár benne valóban a dzsessz a legmeghatározóbb elem, ő aztán tényleg mindenféle műfajba elkalandozott, legyen szó rhythm & bluesról, folkról, gospelről, soulról vagy akár popzenéről. Vetélytársaihoz mérve ugyan elég szűk hangterjedelemmel rendelkezett, de ebben az altot és tenort felölelő tartományban olyan erős érzelmi töltettel énekelt, ami révén magasan kiemelkedett a többi előadó közül. Rendkívül termékeny életművéből különösen a hatvanas években készült felvételei a legemlékezetesebbek, a Mezzón most látható koncertrészletek is ebből az időszakból valók.

A péntek harmadik dzsessznagysága, Diana Krall gyakorlatilag akkor született, amikor Nina Simone a fénykorát élte: a ma negyvennégy éves kanadai zongorista-énekesnő legalább egy évtizede a nemzetközi dzsesszvilág kétségkívül elsőszámú dzsesszdívája. Dinah Washington, Roberta Flack, Shirley Horn, Aretha Franklin, Sarah Vaughan és különösképp Carmen McRae a bevallott példaképei, csupa olyan énekesnő tehát, aki mellesleg zongorázni is tudott. Valamint ott van az abszolút favorit, Nat King Cole, akinek tiszteletére készítette el a számára nagy áttörést jelentő All For You című albumot.

Diana Krall nevét idehaza - akárcsak Európában - csak az ezredforduló után kezdték megismerni, pedig már 1996-os All For You című lemeze is elég nagyot szólt az óceán túloldalán, a legjobb dzsesszénekes kategóriájában még abban az évben Grammy-díjra is jelölték, bár a pálmát végül nem ő vitte el. Aztán jött 1999-ben a When I Look In Your Eyes, mely összesen 62 hétig vezette a Billboard Jazz Chartot, több mint egymillió példányt adtak el belőle, ráadásul érte megkapta a legjobb dzsesszelőadónak járó, régóta áhított Grammyt is. Ekkorra már végérvényesen szakított a korábbi munkáit jellemző hagyományos trió felállással és hangzással, az azt követő albumokon jó néhány dala kapott karakteres, bár erősen érzelgős nagyzenekari hangszerelést. Így elegáns, nőies, alapvetően visszafogott énekének és zongorajátékának alapvető értéke halványul gyakorta el: megnyerő bája és intimitása.

Aztán az időközben Elvis Costellóhoz férjhez ment, később ikerfiúknak életet adó énekesnő tett egy figyelemre méltó kísérletet arra, hogy ne csak előadóként, de szerzőként is megmutassa magát. Az eredmény (The Girl In The Other Room, 2004) azonban mind a rajongókat, mind a kritikusokat megosztotta. Pedig erős és sokszínű anyag volt, igaz, Kralltól szokatlanul mély érzelmi dinamizmussal. A 2005-ben készített karácsonyi albumán viszont újra a korábbi (nagyzenekari) hangzást és hangvételt hozta, az egy évvel későbbi From This Moment On pedig abszolút visszatérést jelent a nagysikerű The Look Of Love világához. Az 2009 márciusára ígért új korongon (Quiet Nights) vélhetően ugyanez marad a fő csapásirány.

Január 9., péntek, Mezzo:

Diana Krall koncertje (képünkön) - 17.00

Ella Fitzgerald 1957-es és 1963-as élő koncertje - 18.05

Nina Simone koncertfelvételek a hatvanas évekből - 19.05