Énekelt már olyan gyermekeknek, akikkel kommunikálni szinte nem is lehetett. Betolták őket, nem volt kezük vagy lábuk, néha nem is lehetett felismerni a testrészeiket. Karcagon, a Gólyafészek Otthonban történt mindez, ahol halmozottan sérült gyermekeket ápolnak (főként alkoholista vagy kábítószeres szülőktől), egyeseket gépek tartanak életben. Az ápolási igazgató elmondásából tudta csak az Alma Együttes, hogy a gyermekek örülnek. - A zenekar másik két tagja, Tibus és Zsolt is apuka. Minden évben úgy kell lelket öntenem beléjük, hogy eljöjjenek az ilyen koncertekre - meséli Buda Gábor.

Gyerekeken segíteni: ez mindig is fontos ügy volt számára. Még nem létezett az Alma Együttes, amikor az Ágyszínházzal járta a kórházakat, és igyekezett mosolyt vinni a beteg (leukémiás vagy éppen Down-kóros) gyermekek életébe. Később az együttes az első lemezéből több száz darabot felajánlott jótékonysági célokra.
- Nincs fájdalmasabb dolog, mint beteg vagy elesett gyermekeket látni - vallja Buda Gábor, aki zenésztársaival rendszeresen jár kórházakba, kisegítő iskolákba jótékonysági koncertet adni.

Pedig eleinte filmrendezőnek készült. Általános iskolás korában fotózni kezdett, és a fürdőszobában rendezte be a filmek előhívásához szükséges sötétszobát. Később vett egy Super 8-as filmfelvevő gépet, amellyel néhány perces műveket készített. Az igazi pályafutását mégis gyermekszínészként kezdte, azután énekesnek tanult: évekig Sík Olgánál ismerkedett énektechnikával, az osztálytársai között voltak a Cotton Club Singers tagjai is.

Igazi szenvedélyének, a versek megzenésítésének Gábor már gimnazista korában hódolni kezdett, és ezt érezte igazán magáénak. Végre szabadon alkothatott, nem függött senkitől. Az egyik nagymamája irodalom-tanárnő volt, vele rengeteget beszélgetett irodalomról. S nyomot hagyott benne, hogy sok Ghymest, Cseh Tamást és Viszockijt hallgatott.

Gimnáziumi barátság révén jött létre a zenekar 1996-ban. Amikor nevet akartak adni neki, viccesebbnél viccesebb ötletek jutottak eszükbe, ám végül kikötöttek a provokatívan semmitmondó Alma névnél. Miért is ne, hiszen nem ezen múlik.

És tényleg nem.

Ma már különösnek tűnik, hogy először felnőtteknek zenéltek; József Attila, Kosztolányi, Radnóti verseit zenésítették meg. Igen ám, de a sok felnőtt klubkoncert mellett elvállaltak egy gyerekműsort is a Kamaraerdei Ifjúsági Parkban, s a koncertnek akkora sikere volt, hogy a pedagógusok és a szervezők azonnal lefoglaltak további négy előadást. - Valójában a közönség tehet róla, hogy gyermekzenekar lettünk - emlékszik vissza Buda Gábor. Egyszer csak azon vették észre magukat, hogy 95 százalékban gyermekkoncerteket adnak.

Akkor fejezték be a felnőtteknek zenélést, amikor az esti koncertekre a szülők elhozták a gyerekeiket is. Kérték, hogy játsszák már el az Almamániát vagy a Paprikajancsi szerenádját is, és ez aztán tényleg nem passzolt Adyhoz. Rájöttek, hogy a kettőt nem lehet párhuzamosan csinálni.

- A gyermekek hálásabb közönség, sokkal aktívabbak a koncerteken, velük nagyobb bulikat tartunk. A felnőttek viselkednek, és udvariasságból is hajlandók tapsolni - magyarázza a 34 éves Buda Gábor. Ettől persze nehezebb is a gyermekközönség: ha a kicsik unják, és nem érzik őszintének a műsort, percek alatt felbomlik a rend, az előadás káoszba fullad. Az Alma Együttes alapítója is gyorsan megtanulta, hogy egy gyerekkoncertnek nagyon feszesnek és megkomponáltnak kell lennie, minden pillanatban figyelemkeltőnek és -megtartónak. - Érdekesek a gyerekek, őket még egy mosollyal nem lehet becsapni. Elég gyorsan megérzik, ha valaki őszintétlen, vagy nem lehet megbízni benne - teszi hozzá.

Valami újjal minden koncerten meglepik a gyerekek. "Na, drágáim, arany virágszálaim..." - kezdte egyszer a szokásos megszólítással, mire felállt egy kislány, és közölte: "Nem vagyok virágszál!" Buda Gábor ránézett, és megkérdezte: "Miért, mi vagy?" Gondolkodás nélkül rávágta: "Kerti büdöske." A közönség és az együttes tagjai visítottak a nevetéstől. Azóta gyakran elmeséli ezt a történetet, ha a gyermekek meg vannak szeppenve, vagy még nem ismerik őket; egy pillanat alatt a haverjaik, a nevetőtársaik lesznek.

Felnőttként is lenyűgözi a gyerekvilág. Az Alma Együttes frontembere a mai napig imádja a Vízipók, csodapókot, a mesekönyveket, és örömmel lecsúszik a játszótéri csúszdákon. Ha meglát egy gyermeket, muszáj játszania és beszélgetnie vele. Színes világ ez, ugyanazokkal az érzelmekkel és konfliktusokkal, mint a felnőtteknél, legfeljebb másként kifejezve. Gyermekzene? Buda Gábor nem ismer ilyen műfajt: az ember zenét ír, és zenél - de mi az, hogy gyermekzene?! Na és mi az, hogy gyerekhangszer? A triangulum, csak azért, mert egy kis háromszög, vagy a furulya, mert már az óvodákban is használják?

A meghosszabbított gyermekkorba törést hozott, amikor - igen prózai okokból - Gábor 1999-ben Amerikába ment dolgozni. Idehaza nagy lendülettel belevágott egy művészi vállalkozásba, amelyhez valaki pénzt ígért, de aztán cserbenhagyta. Emiatt mély depresszióba zuhant, és mivel addigra tartozásokat is felhalmozott, úgy gondolta, hogy az amerikai munkavállalással hamarabb előteremti a pénzt. Az elvetélt vállalkozás hozadéka azóta is a fiókban fekszik: ez a Toldi című rockopera, amelyhez Buda Gábor nem mindennapi megoldást választott. A Toldi történetét klasszikus és kortárs költők verseiből, mozaikszerűen állította össze (Arany János- szöveg szinte nincs is benne), majd az egészet megzenésítette.

Újjáalakította az Alma Együttest, miután hazatért a nyolc hónapos amerikai szerencsekeresésből. Megérte: ma már évi négyszáz koncertnél tartanak, és évente új lemezük is megjelenik. Iskolák, óvodák, művelődési házak, céges rendezvények - meghívásokból és telt házas koncertekből nincs hiány.

Nem csak az embereknek, az állatoknak is szívesen segít Buda Gábor. Öt kutyája van, ebből kettő talált, kettő pedig menhelyi. - Nekem most ők a gyermekeim, mivel a feleségemmel egyelőre nincs gyerekünk, és nagy a kertünk. A kutyáké a kert, szabadon vannak, de már létszámstopot vezettünk be - avat be a hétköznapokba.

A felesége, Buda Tímea egyben a menedzsere is. Évekig különféle cégeknél dolgozott, a szokásos buktatókkal (nem kapott időben fizetést, megszűnt a cég stb.), és közben látta, mennyit szerencsétlenkedik a művészférje. Gábor egy éven át győzködte, hogy próbálják meg együtt, és Timi végül azt mondta: "Tudod mit, annyira ügyetlen vagy, hogy most már átveszem a dolgokat"!

Az Alma Együttes eddigi legstabilabb munkahelyének bizonyult. Ha a gyerekeken múlik, az is marad.

Felnőttként is lenyűgözi a gyerekvilág. Buda Gábor, az Alma Együttes frontembere a mai napig imádja a Vízipók, csodapókot, a mesekönyveket, és örömmel lecsúszik a játszótéri csúszdákon. Ha meglát egy gyermeket, muszáj játszania és beszélgetnie vele.