Bár a jelen árnya némiképp rávetül, ha a múltat nézzük, az kétségtelen dicső és örömteli. Lovasi András, Kispál András és mindenkori társaik nagyjából ugyanazt a szerepet és jelentőséget képviselték a kilencvenes évek magyar rockzenéjében, amit az Illés a hatvanas években. Újszerűségben, attitűdben, gondolatiságban. Amit az első négy lemezen letettek, az nem csak friss és hiteles, de egy korszak sűrítménye.

Már az 1987-es induláskor kiemelkedtek az akkori alternatív miliőből. A többiekkel ellentétben ugyanis "teljes fegyverzettel" érkeztek: a szakma alapszabályait betartó dalokat írtak, sajátos hangvételű, furcsa szövegekkel. Ahogy Lovasi szokta mondani, "egyszerűen épkézláb volt a produkció". Kompakt, színpadképes, bármilyen körülmények között megszólalt. Nem volt hamis az ének, nem lötyögött a dob, egyszerű, de hatásos volt a hangszerelés, külön is élvezhető basszus- és gitárszólammal. S az egészben volt valami egyedi hangvétel és fazon.

Ráadásul jó időben, jó helyen érkeztek. 1989-1990-ben már rendszeresen játszottak a Fekete Lyukban, így kerültek 1990 decemberében Nagy Feró Rocker stúdiójába, aki annyira beleszeretett az első lemezanyagba, hogy nemcsak kiadta, de az ország akkori leghallgatottabb műsorában, a Garázsban állandóan forgatta. Majd a szerencse még egyszer melléjük szegődött: Geszti Péter az akkori egyetlen tévés rockmagazin, a Rockstúdió műsorvezetője éppen a Lyukban forgatott, amikor Kispálék az egyik helyiségben gyakoroltak. Geszti meghallotta őket, benézett hozzájuk, mondta, "ezek tök jók, forgassunk róluk is gyorsan valamit", s így Lovasiék bekerültek az akkori egyetlen és fiatalok százezrei által nézett tévéműsorba.

A debütáló lemez a Rocker Records első produkciója volt egyben, és magán is viselte az ezzel járó nehézségeket. Eredetileg Napozz holddal lett volna a címe, és azért lett végül Naphoz holddal, mert a grafikus így értette a telefonban, mire pedig Lovasiék meglátták a kész borítót, már javában nyomták azt. Utólag az is kiderült, hogy a B oldalon a feltüntetett hat szám helyett hét szerepel, a hetedik ráadásul keverés nélkül keveredett a korongra. Feróék erre betettek egy papírt a tokba és ráírták: "Kedves vásárlóink, fogadják sok szeretettel a zenekar és a kiadó ajándékát, az Őrjáratot".

Mire eddig eljutottak, már egy ideje triófelállásban játszottak. A negyedik alapító, Ózdi Rezső korábban többször otthagyta őket, de aztán 1990-ben, egy szegedi bulira menet utoljára közölte a többiekkel, hogy ő most kilép - és azzal kilépett az autóból. Így aztán az első lemezre került dalokat gyorsan át kellett hangszerelni trióformára.

Az alternatív mozgalmat felkaroló Human Telexnél megjelent második albumuk (Föld kaland ilyesmi) viszont már igazi triós munka, egyben a legközvetlenebb hangvételű lemezük. Az album egészen a nyolcadik helyig jutott az eladási listán, már nem csak az "alternatív" média foglalkozott velük. Az 1993-as Ágy asztal TV-hez készült két klipet rendszeresen forgatta az akkori egyetlen televízió, a soros turnén mindenhol telt házak fogadták őket. 1994 tavaszán le is szerződtette őket a PolyGram (ma Universal).

Az 1994-es Sika kasza léc felvételei viszont előrevetítették a későbbi válságot: az új dalok bonyolultabb ritmikai képleteit már képtelen volt az alapító Bräutigam Gábor feldobolni. S bár még jó darabig a régi felállásban koncerteztek, 1996 elején Tóth Zoltán Csülök váltotta őt a dobok mögött. Ráadásul ekkor bővült ki a zenekar, többek között bekerült a csapatba a billentyűs Dióssy D. Ákos.

A váltás markánsan rányomta a bélyegét a következő Kispál-albumokra. A Bálnák, ki a partra minden korábbi korongjuknál dúsabban hangszerelt, vastagabb, döngölősebb hangzású (panaszkodott is Lovasi: "ez már úgy szól, mint az Edda"), a Holdfényexpressz egy fokkal visszafogottabb, a Velőrózsák viszont ismét válságtermék. Mert igaz, hogy úgy szólnak rajta, mint egy profi rockzenekar, csak éppen az halványodott el benne, amitől ők a Kispál és a Borz. Az újabb válság vége: 2002-ben Michael Zwecker személyében új dobosa lett a zenekarnak.

A következő években megint beállt a csapat: rótta a megszokott köröket, turnézott, időnként új lemezt adott ki. 2006 őszén jött az újabb válság, amelynek megoldása megint a doboscsere lett: a következő egy évben Bóra Áron rockturistáskodott velük. Mostanság Mihalik Ábel a negyedik tag. Tavasszal állítólag új lemez készül. Addig is egy kicsit turnéznak.

Privát rocktörténet - Kispál és a Borz - december 8., hétfő 16.10 Filmmúzeum