Kortársak gombapörkölttel

Véletlenül keveredett bele, most viszont már véletlenül sem szállna ki a műgyűjtésből Pados Gábor és Pajor Zsolt. A két szombathelyi papírkereskedő a rendszerváltás idején baráti kölcsönökért kapta cserébe az első alkotásokat. Az időközben az egyik legkomolyabb kortárs gyűjteménnyé vált Irokéz kollekciójukkal azonos nevű, szombathelyi nonprofit galériájukért az idén a kis- és középvállalkozások kategóriájában Summa Artium díjat kaptak.

Külvárosi mozi, bedeszkázott ablakokkal, félárbocra eresztett rolóval, rajta hevenyészett felirat: Újlak. Nézegetjük Pados Gáborral a megsárgult fényképet, na meg azt a bent készült felvételt, amelyen gigantikus jégtömböt olvaszt egy erős fényű izzó. Végül előkerül az is, amelyen a képzőművész Ravasz András védőszemüvegben féminstallációt hegeszt a Hungária fürdőben.

Egy gyűjtemény születésének helyszínein "járunk", persze ez csak így, húsz év távlatából rajzolódik ki élesen. Akkoriban - a rendszerváltás idején - a lakóházba passzított, majd lassan kimúlt filmszínház termei, a lepukkant fürdő és a Tűzoltó utca 72. foglalt gyárépülete fiatal, a rendszerbe sehogy sem illeszthető művészek éjszakai alkotó- és találkahelye volt. Ahol szabad volt művelni minden olyasmit, ami, ha létezett volna még a tiltott művészet kategóriája, mindenképp oda szorult volna. A mozi után Újlaknak keresztelt csoport művészei - mások mellett Ádám Zoltán, Farkas Gábor, Komoróczky Tamás, Ravasz András, Szarka Péter, Szili István - kísérleteztek: jégből, radírból, fémből épülő faramuci installációkkal, zenével, nyomattal, fénymásolattal, filmmel.

Kísérleteztek a túléléssel is, amiben nagy segítségükre volt két, a körön kívülről érkező, de lassacskán a társaságba szervesülő fiatalember: Szarka Péter gyerekkori barátai Szombathelyről. Pados Gábor és Pajor Zsolt felpörgő papíripari vállalkozása - az Irokéz és a Golyós-Toll Kft. - jelentette részben a művészbarátok anyagi biztonságát: a kölcsönök pedig egy idő után műtárgyak formájában kerültek vissza hozzájuk.

- Rejtegettek a művészek - meséli Pados a hőskorszakról, amikor rajtuk kívül alig akadt vevő a kortárs munkákra. Egy idő után már maguk válogatták a műtárgyakat, a lakásfalakat pedig szép lassan csurig tapétázták velük. De arra, hogy maguk is gyűjtők volnának, sosem gondoltak.

Mígnem 2001-ben a Műcsarnok adott teret - papíripari vállalkozásuk után Irokéznek nevezett - kollekciójuknak, és a megnyitón gyűjtői státuszban mutatták be a két fiatalembert. Megdöbbentek, mint nem sokkal előtte a művészettörténész Szoboszlai János, aki gyűjteményüket katalogizálva leírta: az Irokéz a kilencvenes évek progresszív irányzatainak esszenciája, korlenyomat, amely ilyen egységben nem jelenik meg máshol.

A véletlen és a jó ízlés vezérelte gyűjteménygyarapodás során egyetlen szempontot, a befektetőit mindvégig számításon kívül hagyták Padosék. Legyen szó Komoróczky Tamás söröző galandférget ábrázoló printjéről, Karácsonyi László nyelvet öltő dinoszaurusztrófeájáról, vagy éppen Tarr Hajnalka 1400 darabos minibáránycsordájáról.

Budapesten, a Műcsarnokban avatták őket hivatalosan gyűjtővé, galériássá Szombathelyen lettek 2003-ban, a jól bevált márkanéven. Az egykori csokoládégyár épületében, a vörösfenyő gerendás tetőtérben nyílt meg nonprofit galériájuk, az Irokéz. Saját gyűjteményük mellett később bemutatták Somlói Zsolt, Spengler Katalin és a Kortárs Művészeti Intézet gyűjteményét, önálló vendégszereplésre kérték az újlakos öregeket, Szarkát, Ádámot és az új generációt.

- A barátaink kortárs klasszikussá váltak, de folyamatosan keressük a fiatalokat - állítja Pados. Azon a vas megyei tehetségkutató versenyen is a fiatalokat keresik, amelyet galériájuk égisze alatt szerveznek néhány éve, általános, közép- és főiskolások munkáit díjazva.

- Ahogy a mai alternatív zenéket sem ismerem már, mint az újlakos időkben a Tilos az Á repertoárját, és inkább komolyzenét hallgatok, egyszer talán a gyűjtésben is alábbhagy az újítói ösztön - mondja Pados.

Ennek egyelőre nyomai sem láthatók. Budapesti kereskedelmi galériájukban, a Király utcai acb-ben például jelenleg Szűcs Attila olajképei láthatók: koponyák közt turkáló, otthonról kidobott, és könyvekkel megpakolt Columbóval. A szemközti házban pedig szalonestjeik zajlanak, ahol kevésbé ismert régi felfedezettjeik mellett a legújabbakat - többek között Farkas Zsófit, Mátrai Eriket, Batykó Róbertet, Mécs Miklóst - mutatják be.

Így próbálják meg eltüntetni a távolságot gyűjtő és művész között. Egyszerűen csak másképp tálalják a kortársakat. És mindezt Pados főztjével körítik: szilvával spékelt csirkével, gulyással, gombapörkölttel.

Az Irokéz-gyűjteményből most a Magyar Nemzeti Galériában látható kiállítás
Az Irokéz-gyűjteményből most a Magyar Nemzeti Galériában látható kiállítás
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.