Van abban némi pikantéria, hogy a Diplomacák nyomában című humoros nőiregényt - amely a napokban jelent meg magyarul az Ab Ovo Kiadónál - az ismert likőrgyáros és exdiplomata, Zwack Péter angol felesége: Anne Marshall Zwack írta, "magyar férjemnek" ajánlással.

Nocsak, kiesett a csontváz a szekrényből?

- Jaj, sokan ezt hiszik - nevet Anne némi öniróniával, és elárulja, ezzel a lehetőséggel csak könyvének német kiadásakor szembesült, amikor a nélküle megtervezett borítóra azt írták: önéletrajz. Pedig egy valódi diplomatafeleség néhány évvel ezelőtti valóságos története adta az ötletet, meg aztán férjének az a szokása, hogy 1966 óta életének legapróbb mozzanatait is feljegyzi, és már több ezer füzet sorakozik otthon.

Anne Marshall tehát, szeret különleges alapanyagokból pikáns ízeket produkálni, és nem csak a konyhában, az írásaiban is. Korábban éveken át, rendszeresen írt gasztronómiai és turisztikai cikkeket a Gourmet Magazine-ba, a Travel & Leisure-be és a The New York Timesba.

Vágyakozását az exkluzivitás iránt talán franciaimádó édesanyjától örökölte. Cambridge-ben éltek egy kis vidéki házban, ahol az ötvenes években természetesen nem volt se frizsider, se mosógép, a ruhát a kézi mosás után nagy mángorlóba rakták, és Anne-nek, amikor hazajött az iskolából, mindig be kellett gyújtania a kályhába. Bár soha nem volt elég pénzük - olykor a hó végén a villanyszámlát is alig tudták kifizetni, mert az apja korai halála után az édesanyja egyedül nevelte őt -, egy-egy üveg francia bor azért került az asztalra, és Londonba is feljártak színházi csemegékre. Végül az egyik nagybácsi némi summát hagyott rájuk "Anne jó neveltetésére". Belgiumban, Párizsban, Olaszországban tanult, és a hatvanas években Firenzébe költözött. Rövid ideig egy neves divatház vezető modellje volt, majd angol és francia nyelvtudását felhasználva fordítóként és cikkíróként dolgozott, amíg huszonnyolc éves korában meg nem ismerkedett az akkor negyenhét éves, elvált, ötgyermekes, szerelmi csalódásoktól és futó kalandoktól némileg megtépázott Zwack Péterrel.

Ha most azt gondolja valaki: persze, a szép és intelligens, de szegény, jobb sorsra vágyó angol lány jó szimattal kiszemelt magának egy vagyonos üzletembert, nincs igaza. Egyrészt, mert a férfinak akadt meg a szeme egy társasági vacsora alkalmával a fiatal nőn, és csak hosszas telefonálgatás után tudta utolérni, másrészt azért, mert az akkori barátok tanúsága szerint, a magas, remek alakú Anne a divat és a művészetek hazájában, ha akarta volna, már régen kivethette volna a hálóját egy gazdag olasz mágnásra. De ő, miután tizennyolc évesen elhagyta Angliát, tíz éven át magányosan élt. Ezért is élvezte annyira az első perctől kezdve a Zwack Péterrel való mozgalmas életet, a baráti összejöveteleket, a gyakori vándorlást egyik országból a másikba.

Persze nem mindennapi, hogy egy nő, aki a választékos, gazdag étkezéseket kedveli, éppen egy ilyen "egyszálbelű" férfival jöjjön össze, mint amilyen Zwack Péter, aki önéletrajzában be is vallja, mennyire keveset eszik, és ha gyanítja, hogy valahol nem áll rendelkezésre megszokott, puritán ebédje, képes arra, hogy magával vigyen két tojást meg a kis rántottasütőjét... De Anne elmondása szerint - bár a fontos kérdésekben teljesen egyetértenek - egy csomó egyéb hétköznapi dologban is nagyban különböznek egymástól. Nem kedvelik ugyanazokat a filmeket, és utazáskor, ha az egyik jobbra akar menni, a másik biztosan balra... Mégis élvezetes respektálni a másik vagányságát, bolondériáit, vállalkozó kedvét, humorát.

A hetvenes évek elején Zwack Péter az Egyesült Államokból tért vissza Európába, hogy a hatalmas olasz likőr- és borpiaccal, meg a Zwack Unicum gyártásának és nemzetközi forgalmazásának felügyeletével foglalkozzon. Házasságkötésüktől kezdve Anne sokat segített neki a marketingmunkában, ugyanakkor egy hangulatos, ódon toscanai villában, két gyerekük, Sándor és Izabella, valamint kutyák, bárányok, pónilovak és papagájok társaságában afféle családi Paradicsomot teremtett, ahová a korábbi házasságból származó gyerekek is "hazajárhattak". Tizenhat évet töltöttek ott.

Mindkettőjük számára nehéz döntés volt, amikor 1988-ban Zwack Péter úgy határozott, hogy jó barátja, a kanadai üzletember, Peter Munk, valamint Demján Sándor biztatására családjával együtt hazatér Magyarországra, hogy felélessze a valódi Unicum hazai gyártását, annak idején államosított gyárukban, a Soroksári úton. Ugrás az ismeretlenbe. Elhagyták a Paradicsomot.

Akkor még nem tudták, találkoznak majd irigységgel, kicsinyes gáncsoskodással is, de Anne ma már az akkori nehézségek ellenére örül, hogy személyesen átélhette a magyarországi rendszerváltás nem mindennapi eseményeit. Hogyan találkozhat az ember ilyen élményekkel a Paradicsomban?

Férjével korán kelnek, korán fekszenek, mert Anne is részt vesz a mindennapi munkában. Múzeumot hozott létre, alakítja a cég imázsát, ma már a magyar üzleti világban is elismerik, hogy része van a sikerben. Rengeteg ismerősük akadt, de kevés magyar házaspárral tudtak szoros barátságot kialakítani, mert a magyarok valamiért úgy gondolják, velük csak szigorú formalitások között lehet érintkezni. Pedig Zwack Péter ritkán köt nyakkendőt, és ő is nadrágban meg lezser pólóban érzi magát a legjobban gyermekei és az unokái között, vagy, amikor a kutyáival az erdőben sétál.

Persze a világ mást lát. Azt például, hogy Anne Marshall Zwackot még az elmúlt években is a világ 150 legelegánsabb asszonya között tartották számon. Vagy azt, hogy havonta egyszer elutazik Olaszországba, hogy ottani házukat is rendbe tegye. Az emberek a globalizálódó világban is értetlenek olykor: "Most angol, olasz vagy magyar ez a nő?"

A ma is modellkülsejű Anne-nek sokféle arca van. Egy ezek közül az üzletasszonyé, aki átérzi felelősségét magyar férje családi örökségének továbbvitelében. Vajon sikerül-e a nemes magyar pálinkát és a tokaji bort újból nemzetközi hírűvé tenni? A gyermekei ezen fáradoznak. Ő pedig, az Unicum-gyártás gyógynövényeit pátyolgatja.

- Az én reszortom a keverés, én őrzöm a titkos receptet - mondja bájos hiúsággal: lám, sikerült nélkülözhetetlenné tennie magát.

Bár ma már nem ártják bele magukat a politikába, Zwack Péter felesége úgy gondolja, nem volt tanulság nélkül való férje egyéves viharos nagyköveti megbízatása az Egyesült Államokban, valamint ötéves parlamenti képviselősége sem. Péternek rá kellett jönnie, hogy a diplomatikus belesimuláshoz, a tettetésekhez ő túlságosan öntörvényű ember.

- Az életben sokszor előfordul - jut eszébe a politikai epizódról -, hogy amikor az asszonyok - elérve egy életkort - úgy érzik, éppen a csúcson vannak, minden szempontból kiteljesednek, a férjeiket körülbelül akkor fogja el a pánik, akkor kezdenek egyre szórakozottabbá válni, és egyre jobban elmerülni a munkában, a közéletben, vagy... Szerencsére én Anne vagyok, nem Maggie, a Diplomacák-beli hősöm, nekem nem kellett büdösödő óriáshalat csempészni bosszúból egy vetélytársnő párnájára. Igen, vannak ilyen ötletek a könyvemben. Tulajdonképpen mindig író akartam lenni, de előtte a sors egy családi otthon megteremtésével és Magyarországgal ajándékozott meg. De most, hogy a gyerekeim kiröpültek, már elereszthetem a fantáziámat.