Alapja mély, fekete csík, fölötte nem kevésbé mély és olív-, de mégiscsak zöld vonulattal, éppen csak a fehéresig világoskék, hatalmas ég kellett hozzá, hogy úgy hasson, mint egy zöldmezős üzemi beruházás. Csarnokszürke, hosszú vízszintesek a talajon, kürtősárga függőleges sávok és tömör fekete tömbök, úgy is mint irodaszárnyak - kietlen amerikai filmekben láthat ilyen csupasz vedutát a néző, vagy Hatvan felé haladva, az autópályán.

Nonfiguratív művek szabadsága és kockázata az önkényes értelmezés. A nézőnek lehet, sőt kötelessége átélnie és asszociálnia általában is, de az érett Bak-képek mintha maguk sem tiltakoznának a materiálisabb, földhözragadtabb képzetek ellen. Aki tehát úgy véli, hogy bentről, ablakon át, fekete-bézs csíkozású függöny mögül néz kinti almazöld történéseket és melegbarna cöveket, érezze felhatalmazva magát a cím által: Itt és ott. Az Éjszaka titka pedig egészen messzire, már-már a naturalizmusig elmegy. Persze, a Bak-féle geometria és derékszögűség határai között. Itt zöld-fehér a csíkos függöny, mint mondén fürdőhelyeken a napellenzők, és messzi, komoly fekete a távlat, amelyből a négyszögletes, vörös égitest, ez esetben nyilvánvalóan a hold kiviláglik. Ezek az izzó, tömör elemek egyébként is árulkodóak. Mindig négyzetesek, de mindig a képsík felső szférájában találhatók, mint a nap meg a hold, és mindig kerül alájuk egy hoszszú, elválasztó vonal, hogy horizonttá váljék.

Együtt: szűkszavú célzássá, egyszersmind szín- és távlatrendszerré. Az érett Bak Imre színkultúrája, színfantáziája, színvarázsa közismert. Úgy képes halvány almazöld síkra helyezni egy másik, tünékenyebb almazöldet, hogy az intim, izgalmas eseménnyé válik. Úgy képes piros, igenis nem vörös, hanem piros égre másmilyen piros égitestet varázsolni, hogy a hevület férfias, komoly eleganciát kap. Színeinek leírása, finom árnyalatainak érzékeltetése egyébként lehetetlen feladat elé állítja és nyakatekert hasonlatok gyártására kényszeríti a méltatóit. Hiszen az a merészség, hogy a Talányos történeten két olívzöld uralkodik, legfeljebb olyan kulináris-szakmai segítséggel pontosítható, hogy az egyik az olívaolaj dús, a másik a már sárgásra érett olajbogyó zamatos zöldje.

Ezekből kerekednek ki perspektíva-játékai. Az egyik olívzöld a minősége miatt hátrahúzódik, a másikat az árnyalata és a sűrűsége hagyja előrehatolni a Talányos történeten - Bak képein a legkönnyebb szemléltetni a színperspektívát. Az, hogy a hideg árnyalatok a messzi háttérbe vonulnak, hogy a meleg színek előrejönnek és ez távlatokat nyit, olyan rendszereken demonstrálható, mint a Valószerű egyetlen részmotívuma, amelyen a fekete négyzet a mélybe lapul, előtte a rózsaszín vidáman előrejön, de mindet legyőzi a sokkal kisebb, sokkal tömörebb, komoly és diadalmas vörös négyzet. Bak azonban a térperspektíváról sem mond le, azok a legizgalmasabb, legteljesebb képei most, amelyeken az események térben történnek. A Fényeken az aszimmetrikus, erős piramisok súlya, a vetett és vetetlen árnyékok tünékenysége, meg a sárga-sivatagos föld fölé emelkedő vörös-barna ég élettel telítődik. Fenség, titok és méltósággal viselt elhagyatottság a vörös kockanap alatti tájon. Az olyan képeken pedig, mint a Szilánkok hatalma, ahol a fekete ég, a horizont és az égitest ellenére nincs kapaszkodója tájasszociációnak, fenyeget és megnyugtat az éles, tiszta formák hűvös szilárdsága.

Bak változatlanul hű a pedáns geometriájához. De már régóta olyan finom színpoézissel és olyan finom ambivalenciával tölti fel - pontosabban: lényegíti át - a konstruktív örökséget, amelyre nincs több példa.

A színek leírása lehetetlen feladat elé állítja a méltatókat