Mr. Heyman, a Csíkos pizsamás fiú Berlinben és egy koncentrációs táborban játszódik. Forgathatta volna Prágában, Bukarestben, Litvániában, Szófiában, Berlinben. Miért kötött ki nálunk?

A 12 millió dollár körüli költségvetés behatárolta a lehetőségeinket. Németország szóba se jöhetett. Körülnéztünk a cseheknél és a románoknál, de egyrészt a magyar filmtörvény adókedvezményeihez hasonló konstrukciót egyikük sem tudott biztosítani, másrészt Budapesten rendkívül profi stábot találtunk és ez el is döntötte a kérdést. Hiába ajánlottak másutt az önökéhez hasonló anyagi kedvezményeket, ha külföldről kell hoznunk a stábot, elveszítjük a vámon, amit a réven nyertünk. Ráadásul ez a stáb azonnal és lelkesen ráérzett a történetre, ami persze érthető, ha az ember csak kicsit is ismeri a XX. századi magyar történelmet. Némileg aggasztott, hogy a mi filmünkkel egy időben négy másik jelentős filmet forgattak Pesten, köztük az HBO John Adams című szuperprodukcióját, tehát akadt munka bőven, lett volna hová szerződniük. De a mi filmünk iránti lelkesedés olyan munkatársakat hozott össze, hogy kívánni sem tudtam volna jobb stábot.

Mielőtt teljesen elbíznánk magunkat, a tanulság kedvéért kérem árulja el azt is, amivel nem volt teljesen elégedett!

A Harry Potter forgatása miatt keveset jártam át Pestre. Nem is volt szükség rám, olyan jól mentek a dolgok. Tehát inkább csak kekeckedem: a nyelvtudáson akad még csiszolnivaló. A magyar stáb kulcsemberei kiválóan beszéltek angolul, inkább a másod- és harmadvonal nyelvtudása döcögött, de idővel ez biztosan áthidalható. Ami viszont se nem tanulható, se nem tanítható, csupa olyan ember dolgozott a stábban, aki gondolkodás nélkül túlórázott és a szívét-lelkét kitette ezért a filmért. A vak is látta, hogy nem a pénzért, hanem a jó érzésükért, szakmai büszkeségből csinálták. És ez ritka adomány egy producernek!

Mr. Herman, ön vette meg a regény megfilmesítésének jogát, pénzügyi háttér nélkül írta meg a forgatókönyvet, és évekig házalt, míg producert talált. Miért nem kötötte ki, hogy eredeti helyszíneken akar forgatni.

Mert számomra is az volt a legfontosabb, hogy minden fillér a vászonra kerüljön, és ehhez Magyarországon találtuk meg a legjobb feltételeket. Budapesten pofonegyszerű a korabeli Berlint forgatni, mert építészetileg teljesen megfelelő, néhol még az egykori belövések is látszanak. És amikor kellékekkel és jelmezekkel belaktuk az egykori gettót, teljesen szíven ütött, hogy élethűbbet rajzolni sem tudtam volna.

Számos magyar színészt is használt: Holl Zsuzsát, Verebély Ivánt, Egyed Attilát, Áron Lászlót, Harsai Gábort...

Nyelvi nehézségek miatt nagyobb szerepekre sajnos nem tudtam felkérni magyar művészeket, de ilyen kelet-európai arcokat és tekinteteket nem találtam volna sem Angliában, sem másutt.

Még nem fordult elő, hogy egy Magyarországon készült angol-amerikai filmet előbb mutassanak be nálunk, mint Amerikában. Kitől származik az ötlet?

Tőlem, de sem a forgalmazó Miramaxot, sem David Heymant nem kellett győzködnöm, hogy a kivételesen lelkes és kiváló magyar stáb méltó módon részesülhessen közös dicsőségünkből.

Mr. Heyman, azért vallja be, vérzik a szíve, hogy nem lesz ott a pesti premieren.

Sajnos nem tudtam rávenni a Warner Stúdiót, hogy elhalasszuk a következő két Harry Potter-film gyártási értekezletét, november 5-én szereplőkről és ütemezésről döntünk. De boldogan eljövök Budapestre, ha esetleg megtisztelnek azzal, hogy versenyen kívül meghívják a filmet a 40. Magyar Filmszemlére, mert a Csíkos pizsamás fiú legalább annyira dicséri az egész magyar filmszakma teljesítményét, amennyire az enyémet.