Amikor a Mátyás elleni összeesküvés egyik szervezője, Janus Pannonius 1472-ben a király bosszúja elől menekülve Medve várában meghalt, a zágrábi pálos kolostorban temették el. Néhány év múlva azonban exhumálták, s titokban egykori püspökségének központjába, Pécsre vitték földi maradványait. Ott előbb a Szent Bertalan-templomban - a mai dzsámiban - helyezték ideiglenes sírba, majd amikor Mátyás megbocsátott neki, nagy pompával ismét örök nyugalomra helyezték. A királyi újratemetés helyét nem tudjuk. Azokat a - Janus Pannoniusnak tulajdonított - csontokat, amelyeket néhány nap múlva, október 21-én temetnek majd újra, 1991-ben a pécsi székesegyház altemplomának kőpadlója alatt fedezte fel Kárpáti Gábor régész hét másik korabeli sírral együtt. Az úgynevezett 6. számú sírban megtalálták II. Pál pápa egy ólompecsétjét is. E pápa idején (aki 1464-től 1471-ig uralkodott) Janus Pannonius volt Pécs püspöke (1459-től haláláig), így tehát joggal feltételezhető, hogy e bullát az egykor hozzá tartozott oklevéllel együtt az ő koporsójába helyezték. Annál is inkább, mert Mátyás követeként 1465-ben járt is a pápánál.

Kárpáti Gábor 1997-ben még azt mondta egy konferencián: "nem bizonyíthatom, hogy az általam feltárt sír Janusé volt. De állíthatom, hogy a halott Janus kortársa volt..." Idén tavasszal, amikor az újratemetés híre felröppent, már magabiztosan úgy nyilatkozott: ha a szóban forgó csontváz nem Janusé, akkor egy hozzá száz százalékig hasonló emberé.

Mi történt közben? Például a Münchenben elvégeztetett DNS-vizsgálat kimutatta a tuberkulózis egyértelmű nyomait a csontokon. Azonosították tehát Janus egyik közismert, többször megénekelt betegségét, a tüdőbajt. K. Zoffmann Zsuzsa antropológiai vizsgálatai szerint pedig egy 40 év körüli, magas termetű, vékony férfi rejtőzött a 6. számú sírban. Ennyi elégnek tűnt ahhoz, hogy immár kellő valószínűséggel lehessen kapcsolatba hozni a költőt a csontokkal.

Kustár Ágnes a Természettudományi Múzeum embertani tárában az arcrekonstrukcióhoz szükséges CT-méréseket végezte el. A szakember szerint férfias és nőies vonások is mutatkoznak a koponyán. Nőies a homlok domborultsága, feminin jellegzetességek a falcsonti és a homlokcsonti dudorok, finom az állkapocscsont, viszont férfias a szemöldökív és az állcsúcs. Pillantást vetve a testcsontokra is, a szakavatott szem az izomtapadások helyéből azt állapíthatja meg, hogy erős izomzatú ember lehetett a vizsgált személy.

Az arcrekonstrukció elkészültéig csupán idealizált képünk lehet a költőről. Ilyen az új síremlékre kerülő bronz fejszobor is. Az alkotó, Rétfalvi Sándor elmondta: a porté egy 1972-ből való sorozatának része volt. Egy ifjú arc, jelképes püspöksüveggel, melynek elő- és hátoldalán is egy-egy idézet olvasható. A sírt egyébként az altemplom falában alakították ki, Dulánszky Nándor, a székesegyházat a XIX. század végén újjáépíttető püspök sírja mellett. Felirata Janus Pannonius maga fogalmazta latin sírverse: "Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először / Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei. / Ezt a dicsőséget, ó, hagyd meg a holtnak, Irigység; / Rosszakarat, kíméld hűlt porait legalább." A fedlap alsó pereméről carrarai márványból faragott drapéria omlik alá, s terül szét kissé a padlón. A tábla fölső peremére pedig a már említett bronz szoborfő helyeztetett el.

A koporsó alig hatvan centiméter, bükkfából készült, s ezüstösen csillogó horganyzott rézlemezzel borították. Fedelének peremén reneszánsz ornamentika fut körbe, melynek motívumait korabeli könyvek kötéséről másolták.

A "perdöntő" bizonyíték, a bulla nem kerül vissza a sírba: a temetés két napján megtekinthető lesz a Janus Pannonius Múzeum alkalmi kiállításán - tudtuk meg Nagy Erzsébettől, a régészeti osztály vezetőjétől.

Pécsett egyébként méltó tiszteletadással helyezik immár talán valóban végső nyugalomra a magyar reneszánsz nagy költőjének, a pécsi egyházmegye 26. püspökének valószínűsített földi maradványait. Hétfő délután fél négytől másnap délután 3 óráig, a gyászszertartás kezdetéig a székesegyházban felállított ravatalnál nyilváníthatják tiszteletüket az érdeklődők Janus Pannonius előtt. Kedden konferenciát rendeznek emlékére, vele kapcsolatos kiállítások nyílnak, az egyházmegye kiadja a költő 1518-ban megjelent verseskötetének reprintjét, valamint egy róla szóló ismeretterjesztő füzetet. A legszebb gesztus talán mégis a híres versét idéző mandulafa-ültetés lesz. Az első három emlékfát hétfőn egyházi és közjogi méltóságok plántálják el, további ötszáz mandulafát pedig arra jelentkezők ültethetnek el bárhol a városban.

Bulla, a "perdöntő" bizonyíték