A koponya

2008-10-10

Még a kortárs táncelőadásokon edzett, szorgos Trafó-látogató ábrázatára is kirajzolódhat az aggodalom a Random Dance darabjáról ("új tánctudomány kollaboráció") értekező ismertető olvastán. Melyből megtudhatjuk, a társulatalapító Wayne McGregor a mozgáskoordinációs zavarok vizsgálata (AtaXia), a szív működésének-anatómiájának tanulmányozása (Amu) után a pszichológia, neurológia, nyelvészet és robotika mezejére lépett, kedves cambridge-i tudósaival karöltve. Csakhogy az operarendezőként is ismert McGregor - aki Matthew Bourne és Christopher Wheeldon mellett korunk legfontosabb brit koreográfusa - senkit nem néz (pali)madárnak. Merthogy - mekegő blöffmester helyett - méltán ünnepelt, nyughatatlan géniusszal van dolgunk.

Wayne McGregor-Random Dance: Entitás (Entity) - Trafó

A több mint egyórás, irdatlan tempójú mű (multimédiás) agárfutással indul-zárul, s joggal pályázhatna "A legjobb felütés", és "A legjobb befejezés" díjára. A Bartók V. vonósnégyesére, és Jon Hopkins remek elektronikus zenéjére komponált sci-fi egy emberi és állati ösztönökkel-érzésekkel átitatott, ám mesterséges világba vezet minket. A (Philip K. Dick oeuvre-jét idéző) bolygó lakóit valamely démoni, "felsőbb" erő irányítja, tartja uralma alatt - aztán végez velük, ha úgy tartja kedve.

A vakító fehér térben tíz, fehér atlétatrikóba és fekete alsóba öltözött táncos (hat férfi, négy nő). Különös kísérlet alanyai-áldozatai. Látszólag katonásan fegyelmezettek, hetykén vonulnak, fölényt és erőt sugároznak, tornasorba állnak - ám néha, váratlan, meglepő tettekre ragadtatják magukat. Felajzott fajdkakasként násztáncot járnak; tagjaik kicsavarodnak, meg-megvonaglanak, akár Schiele zaklatott figurái. Egy mozdulattal utalnak a Hattyú halálára; teátrális túlzásokkal, affektálva merevednek klasszikus balettpózokba. Néha pedig olybá tűnik, kivált a copfos Ángel Martinez Hernandez esetében, mintha matadorok volnának - mielőtt acélkardjukkal, hidegvérrel terítik le a dühöngő bikát.

Az Entitásban a Rend és a Káosz csap össze. Előbbi kívül, azaz, a külsőségekben jelenik meg, míg utóbbi az izgága, a nyugalmat-békét legföljebb röpke pillanatokra megtapasztaló, görcsemberekben dúl. Így: amint elandalítana minket egy férfi-nő kettős, bizton föltűnik a színen "A Harmadik" (férfi); igazolandó a londoni Királyi Balett első állandó tánckomponistájának kiforrott életismeretét.

A bámulatos zenei dramaturgiával-váltásokkal dolgozó, lenyűgöző stílusú-ritmusú opusban tapintható a feszültség. Minden jelenet egy-egy - eszelős kérlelhetetlenséggel kidolgozott - mozgástanulmány, mely mentes minden kimódoltságtól. A férfias, szenvedélyes, érzéki alkotás: a tiszta szellem diadala. Tökéletes Egész - pompás részletgazdagsággal, pipec hivalkodás nélkül. McGregor fegyvertárának ékessége a csoportos koreográfia. Amikor a muzsikát, mozgásnyelvet zsigereikben hordó, észbontóan könnyed táncművészek egyszerre mozdulnak, eláll a lélegzet. Álomszerű átlényegülésük sokkal több - a csupán tiszteletre méltó - "koncentrált jelenlétnél", páratlan "állóképességnél". E 2008-as bravúrmunkától nem azért marad tátva a száj, mert alkotója (korántsem önkényes) követelményeinek puszta hallatára több kompánia tagjait infúzióra kötnék. Alapvető, Wayne McGregor nem szeszélyeskedik, nem idomít, nem működtet munkatábort.

Az Entitás olyan (és/vagy: az a) mű, amilyet látni szeretnék, mikor behunyom a szemem. Ennél többet írni szükséges volt - és fölösleges.