Állnak a bohócok meg a bohócnak kifestett statiszták a Fővárosi Nagycirkusz előtt, direkt szomorúak, és tüntetnek. Körülöttük operatőrök, fotósok és túlmozgásos újságírók, akik efféléket vésnek a jegyzetfüzetükbe: ...munkát követelnek... azt mondják, hogy nincsen cirkusz bohóc nélkül... Feljegyzik a megafonba beszélő vezérszónok, Bakács Tibor Settenkedő mondatait is: "A humántőke gyenge láncszeme a bohóc!", "Hány bohóc egzisztenciális hullája kell ahhoz, hogy a modern cirkusz elinduljon?". Az egzisztenciális hullák fújdogálják a szappanbuborékot, lövöldözik az anyósnyelveket és bólogatnak.

Állnak a bohócok meg a bohócnak kifestett statiszták a Fővárosi Nagycirkusz előtt, direkt szomorúak, tüntetnek és egy petíciót akarnak átadni Kristóf István cirkuszigazgatónak. Aki odabent az épületben a Fővárosi Nagycirkusz új műsorát mutatja be az újságíróknak. A történetmesélős, társművészeteket is magába olvasztó Ritmuscirkuszt, melyben tényleg nincs hagyományos bohóc, ám nevetés és izgalmas újdonság bőségesen akad.

Állnak a bohócok meg a bohócnak kifestett statiszták a Fővárosi Nagycirkusz előtt, direkt szomorúak, tüntetnek. Kristóf István a sajtóbemutató végeztével kiballag a cirkusz elé, egy darabig nézi a cirkuszt, és türelmesen hallgatja a fekete bohócorrban pompázó Bakácsot: "Ha ez így megy tovább, a bohócok arcára fagy a könny!". A cirkuszigazgató meg van lepve, éppen nekem mondják ezt, gondolja magában, és tényleg: éppen neki, a cirkuszi hagyományok feltétlen tisztelőjének? Aztán legyint, átveszi a petíciót, még azt is tűri, hogy bohócorrot biggyesszenek rá, majd azt mondja: "Na jó, bohócot csináltatok belőlem. De azt azért tudjátok, hogy a cirkuszban van bohóc és lesz is bohóc, mert a legfontosabb, hogy a gyerek nevessen." Aztán besétál az épületbe, és mintha még egy könnycseppet is eldörzsölne a szeme sarkában. Már csak távozóban hallja, amint a megafonból felrecseg az újabb tézis: "Az utca a bohócoké."

És azt már nem is látja, mennyien bólogatnak.

Direkt szomorúak