Ó, Szent Iván....
A minden év júniusában, pontosabban az év leghosszabb napjához, június 21-hez legközelebbi hétvégén megrendezett eseményen a hazai múzeumok többsége nyitva van egész éjjel, és a szokásos kiállításokon túl rendezvényekkel is várja a nagyérdeműt. Kik tudtak erről, és kik látogatták meg ezeket a kiállításokat 2008-ban?
Az első információk azt mutatják, hogy a Múzeumok Éjszakájáról szóló híradásokat nagyon sokan, a felnőtt lakosság 68 százaléka hallotta, ismerte. Sőt ez az arány a fiatalabb felnőttek között a korcsoport háromnegyedére jellemző, a diplomások, illetve más összefüggésben a budapestiek több mint 90 százalékára. Legkevésbé ismert ez a programsorozat a kulturális információkat az átlagnál kevésbé fogyasztó idősek, alacsony iskolázottságúak, illetve a legkisebb településen lakók körében.
A tényleges látogatási arányok persze elmaradnak az első pillanatra nagyon pozitívnak tűnő eredményektől. Öszszességében azonban így is imponáló számokat ismerhetünk meg. A válaszadók 13 százaléka állította, hogy járt ezen az éjszakán valamilyen múzeumban, kiállításon. Ez több mint 900 ezer látogatót jelentene. A feltételes mód azért indokolt, mert a rendezvény utáni jelentések "csupán" 400 ezer jegyvásárlóról számolnak be. Mindenesetre a Múzeumok Éjszakájának közönségsikere nem vitatható.
A legmagasabb arányú érdeklődést a válaszok szerint a megyeszékhelyeken lakók mutatták, 23 százalékos részvételi arányukkal. Őket a budapestiek követik (18 százalék a látogatási arány), és messze ezektől lemaradva, de voltak a látogatók között kisebb településeken lakók, annak ellenére, hogy ezeken a településeken általában nem találhatók múzeumok, kiállítóhelyek. Nem meglepő, hogy a kiállítások látogatói között magas a különböző szellemi foglalkozásúak aránya, és az átlagos látogatási aránytól elmarad a fizikai foglalkozásúaké, a nyugdíjasoké és a háztartásbelieké. Emögött természetesen nem csupán a kulturális különbségek a magyarázó okok, de az anyagiakban mutatkozó eltérések is.