Küszöbfrászon innen és túl

Egyrészt az úgynevezett élő szocializmus évtizedei­ben, tehát Aczél György Magyarországán rendkívül mostohán kezelték a kortárs vizuális kultúrát és persze az alkotókat is, és ennek hatása máig érzékelhető. Tény továbbá az, hogy a honi közoktatás borzasz­tóan kevés energiát fektet a vizuális nevelésre. Ezekből következik a küszöbfrásznak nevezett jelenség, ami nagyjából azt jelenti, hogy honfitársaink zöme igen erősen ódzkodik a galériák szépen megvilágított tereitől, mert nem tudja, hogyan kell ott viselkedni, így inkább nem is lépi át a bejárati ajtó küszöbét – összegzett Schneller, aki mindezzel együtt azt tapasztalta, hogy könnyen megtelik a létszámkeret. A szervezett és vezetett látogatások lehetősége kiváló alkalom a feszültségek oldására, a távolinak tűnő szubkultúrával való barátkozásra.

Az utcán is tart az ismeretterjesztés Fotó: Varga Mariella

Műtermeket és alkotókat is bemutat a sétálóknak; mostanában mindenekelőtt Soós Nórát, Bullás Józsefet, Lajta Gábort és Szotyory Lászlót látogatják.

A korábban kurátorként dol­gozó, most saját galériát vezető Schneller János felismerte, hogy Budapesten egyetlen olyan program sem volt, amely képet adott volna arról, hol tart ma Budapesten a kortárs képzőművészet, és hol lehet megtalálni azt. A túrákat eredetileg a Budapesten legalább három napot töltő középosztálybeli nyugati turistákra szabta, akik alkalmi vásárlásokra is készek és képesek. Ám a „légy helyben turista" mozgalom szellemében a helyi közönség közreműködésével indult el inkább.

Soós Nóra a műtermében képével Fotó: Hargitai Dávid

Érdeklődésünkre elmondta: közönsége meglehetősen összetett, korra, nemre és a felkészültségi szintre való tekintettel egyaránt, nem létezik a tipikus sétáló. Vendégeinek többsége rendkívül konkrét kérdésekkel bombázza. A legjobb mind közül talán a „Mi szabja meg egy műalkotás árát?" felvetés, mert mindenkit érdekel, hogy vajon mi, de valójában senki nem tudja frappánsan összefoglalni a választ.