galéria megtekintése

Kurátor is kell a kiállításhoz

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 23. számában
jelent meg.


Torma Tamás
Népszabadság

Amióta a Magyar Művészeti Akadémia megszerezte a Műcsarnokot, tudható, hogy Fekete György elnök számára itt a legfontosabb a nemzeti szalonok rendszerének kiépítése. A tavalyi látványos építészeti szalon után most áprilisban a képzőművészeti szalon következik. Az viszont már kevésbé tudható, hogy a kezdeti „szalon” koncepció mennyit puhult közben. Sokat.

Én személy szerint újra nagyon kíváncsi vagyok, mert az már az építészeti szalon után kiderült, hogy válogatás és kurátori munka nélkül ez nem megy. Pedig valószínűleg nem csak én nézném szívesen, ahogy a megtelt Műcsarnok mellett az összes bejelentkező festő és az „ezelőtt uralkodó ballib kurátorlobbi” által eddig mellőzött képzőművész műveivel megtelne a felvonulási tér is, a néző pedig megtudhatná végre, milyen is az az igazi, szélesvásznú magyar képzőművészeti metszet.

Jelentem, ugyanolyan, mint eddig, legfeljebb most mást látunk kimaradni belőle. Nincs forradalmi romantika: a Műcsarnok most sem lesz gumiból, hogy minden beférhessen, a széles néptömegek most sem itt töltik majd el a májusi hétvégéiket, a kurátorok pedig most is úgy válogatnak, mint máshol: Csak a Műcsarnok elfoglalása és az erőből kialakított szalonok miatt a politikai akusztika most újra elnyomja a szakmait.

Az emiatt végletesen megosztott szakmában pedig nem a jelentős műveket figyelik majd, hanem a frontokat elhagyó nem kiállítókat/kiállítókat. A „helyzet” pikantériáját fokozza, hogy a szalonkiállítással párhuzamosan zajlik Budapesten az OFF-Biennále kortárs művészeti szemle, amit a fiatal szervezők hangsúlyozottan azért hoztak létre, hogy függetlenül, állami appanázs és iránymutatás nélkül és a nemzetközi kapcsolatokat sem elfelejtve újítsák meg a biennále (jelentése: rendezvény kétévente) műfaját, méghozzá az aktivitás és a hitelesség jegyében.

 

A francia akadémia a XVII. század közepétől évente-kétévente rendezte meg hivatalos kiállításait, aminek rendszerét éppen az akkori „modernek”, az impresszionisták törték meg, miután a Szalon zsűrije rendszeresen visszautasította a műveiket.

A Magyar Művészeti Akadémia a 2013-ban tulajdonába átadott Műcsarnokban újra meghonosította a nemzeti szalonokat, de a mai már nem követi a hajdani gyakorlatot, sőt az elnevezés a címben is hátrébb szorult (Itt és most. Képzőművészet. Nemzeti Szalon 2015).

Ilona Keserü Ilona: Sűrűsödő hangtestek (2012)
Ilona Keserü Ilona: Sűrűsödő hangtestek (2012)

A kurátor N. Mészáros Júlia, a győri Rómer Flóris Múzeum művészettörténésze is azt mondja, egyszerűen az elmúlt tíz év terméséből válogatott. Igyekezett minden generációra, itthoni és a határokon túli magyar alkotókra is arányosan figyelni, hogy legyenek fiatalok, de a 2005 és 2015 között elhunytak is, például El Kazovszkij, Türk Péter vagy Hantai Simon. Végül 207 alkotó került be, de a kiállításhoz tartozik a Tár.hely elnevezésű nyílt begyűjtésű netes mustra, ahová 750 alkotó töltötte fel szakmai életrajzát és digitális képanyagát.

Meghívottjai közül volt, aki elfogadta, volt, aki elutasította a szereplést. Az MMA-ból korábban kilépett Fehér László például a felkérés ellenére úgy gondolta, nem teszi ki magát egy újabb tortúrának, az MMA-tag Szurcsik József először szintén a távolmaradást választotta.

Drozdik Orsolya: Csíkok (2014)
Drozdik Orsolya: Csíkok (2014)

Ő is gyűlöli ezt a „van sapka, nincs sapka” állapotot, meg a mai polarizációt, és régi képeket sem akart adni – de a kurátorok az utolsó pillanatban bevállalták a fekete-fehér képét, így mégis kiállít.

Többen a kurátor, N. Mészáros Júlia személye miatt vállalták a szereplést, ezt mondta Ilona Keserü Ilona, akinek neve egyébként az OFF programjában is szerepel, és a szobrász Péter Ágnes is. (Szerinte is a bizalom a fontos: N. Mészáros Júlia hozzáállása a bizalomra épül, és ő is megbízik a kurátori hozzáértésben.) A szintén felkért Drozdik Orsolya Zola és Cézanne barátságára és levelezésére hivatkozott, ami lenyűgöző dokumentuma az akkori szalonok körüli erők és ellenerők harcának. Az elmúlt tíz évben kialakult irányzatok áttekintése pedig nálunk szerinte csak töredékes, mert a régóta fennálló „avantgárd” előítélet csak a hatvanas évektől használt médiumokat preferálta, és nem tudta észrevenni, hogy a kortárs festészet újra alkalmas a korszellem kifejezésére.

Nem állít ki viszont dr. Máriás. Felkérték ugyan, hogy adja be két politikusmentes képét, sőt megfordult a fejében, hogy magát a szalont megnyitó Fekete Györgyöt festi meg, de végül nem akart hekkelni – csak kimaradt. Szerinte az, hogy a szalont ő nyitja majd meg, eleget mond az egészről. Írt viszont egy regényt, a könyvhétre jelenik meg.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.