Az özvegy, Carol Hughes ellenőrzése alatt álló testület eredetileg áldását adta arra, hogy az október 1-jén a William Collins kiadónál napvilágot látott munka szerzője tanulmányozhassa a család tulajdonában lévő leveleket és más kéziratokat. Amikor kiderült, az élet és irodalom aránya az előbbi oldalára billen el, a kooperációnak látványosan vége szakadt. Az oxfordi Worcester College igazgatója így is minden korábbi életrajzírónál gazdagabb anyagot tekinthetett át, köztük az Egyesült Államokban található archívumot és a nemrégiben a londoni British Library által nyilvánosságra hozott papírokat. Ha az özvegy ellen is állt Jonathan Bate „csábításának”, az 1998-ban daganatos betegségben súlyos szenvedés után 68 évesen elhunyt Hughes több kedvesét sikerült megszólaltatnia. Például azt a névtelensége mögé rejtőző, Hughesnál valamivel fiatalabb nőt, akivel élete utolsó három évében folytatott komoly viszonyt.

A mániákus depressziós Sylvia Plath és szoknyavadász férje, Ted Hughes

A közel 700 oldalas életrajz alaposan foglalkozik Hughes költészetével, és érinti a jogi vitát is, ami Amerikában Sylvia Plath önéletrajzi regénye, az Üvegbura körül folyt. Jonathan Bate-nek eddig ismeretlen források segítségével sikerült összeraknia a mániákus depresszióval küzdő költőnő 1963. február 11-i halálát megelőző hétvége eseményeit. Péntek reggel Plath, aki férjétől való különválása óta az észak-londoni Primrose Hillen élt kisgyermekeivel, Friedával és Nicholasszal, lényegében búcsúlevelet intézett Hugheshoz, ami várakozásával szemben, hála a Királyi Posta bravúrjának, még ugyanaznap délután megérkezett Hugheshoz.

A „titokzatosnak” minősített, Plath tervezett külföldre költözésére utaló levél kézhezvételét követően Hughes a rossz idegállapotban lévő asszonyhoz sietett, aki kikapta a kezéből és elégette az írást. Ez volt utolsó találkozásuk, egyben az először 2010-ben kiadott megrázó Last Letter, Utolsó levél ihletője. A szoknyavadász költő az éjszakát nem azzal a harmadik gyermeke anyjával, a Plath után hat évvel kislánya, Shura és saját életének önkezével véget vetett AssiaWevill-lel töltötte, aki miatt Sylviát elhagyta, hanem Susan Allistonnal. Ő vette fel a telefont, amikor Plath a férjét kereste. Átadta a kagylót Hughesnak, aki csak annyit mondott, „Nyugi, higgadj le, Sylvie!” Vasárnap pedig, ugyancsak Allistonnal a Bloomsbury irodalmi negyedben, egyik barátja lakásában aludtak. Ott, ahol valaha az amerikai írónővel hált először. Így akarta elkerülni Plath nyomasztó telefonhívásait. Hétfőn értesült arról, hogy elvált felesége öngyilkos lett, alvó gyermekeik szobáját hermetikusan elszigetelte, majd kinyitotta a gázcsapot, és betette a fejét a sütőbe.

Az új életrajz vezérfonala, hogy Ted Hughes soha nem tudta túltenni magát Plath öngyilkosságán. Nem pusztán a halála körül forgott az élete, hanem – mint ahogy erről számos, emlékének szentelt költeménye, köztük a The Offers, Az ajánlatok is tanúskodik – élénk képzeletében Plath váratlan helyzetekben elevenedett meg, például a Northern Line metróvonalon.