galéria megtekintése

Külföldiek jönnek, magyarok meg külföldre kényszerülnek

Ókovács Szilveszter, a Magyar ­Állami Operaház főigazgatója lapunknak adott interjújában azt érzékeltette, hogy túl kevés gyerek ­jelentkezik a Magyar Táncművészeti Főiskolára. Utánaeredtünk, hogy vajon jogos-e az utánpótlás hiányával kapcsolatos aggodalom.

„Az Operaházon belül működő Nemzeti Balett reménybeli utánpótlása miatt mutatják be, a történet ösztönözheti a szülőket ­arra, hogy merjék táncosnak ­engedni gyermekeiket” – ezzel ­indokolta lapunkban Ókovács Szilveszter a ­Billy Elliot – A musical bemutatását. Elton John 2005-ös darabja a brit Stephen Daldry LMBTQ-kultuszfilmjének zenés színházi adaptációja, 2016 júliusában mutatják be  az Erkel Színházban. Az Opera főigazgatójának kijelentése összecseng azzal, amit a Nemzeti Balettet irányító Solymosi Tamás mondott a Színház.hu-nak a musical kapcsán: „Egyre kevesebben jelentkeznek a Táncművészeti Főiskolára, jól megfigyelhető az elmúlt években a csökkenő tendencia.” Ez így ­torzítás. A musical országos castingon kiválogatott gyerekszereplőit, akik közül többen a főiskola növendékei, a Sárközi Gyula vezette Madách Musical Táncművészeti Iskola és Szakközépiskola készíti fel a produkcióra.

A fővárosi Állami Balett Intézetbe 1960-ban 3100-an, 1970-ben 1150-en, 1980-ban 783-an, az utód­intézmény Magyar Táncművészeti Főiskolára 1999-ben 150-en felvételiztek. Szakály György, az Opera volt balettigazgatója, a főiskola rektora 2013-ban 90-110 gyerek jelentkezéséről számolt be. Most megerősíti, hogy a létszám stagnálni látszik. Klasszikus balett-tagozaton az idén 25 első évfolyamos kezdte meg a tanulmányait, a végzős évfolyam kilenc lányból és kilenc fiúból áll, közülük heten külföldiek. – Annak idején mi harminchatan kezdtünk és nyolcan végeztünk. Az eredeti évfolyamból öten jutottunk el a diplomáig – közölte Szakály, vagyis a mostani eredmények jobbak. Szerinte az adatok elemzésekor nem hagyható figyelmen kívül a kor trendje sem, ami a gyors meggazdagodást, a pillanatnyi sikert, a percemberséget hirdeti az áldozatos, kemény küzdelem helyett.

Szereplőket válogatnak a Billy Elliot Erkel színházi bemutatójához
Szereplőket válogatnak a Billy Elliot Erkel színházi bemutatójához
Magyar Állami Operaház

 

A magyar tánc- és balettművészet presztízscsökkenése nem független a politikai-kultúrpolitikai tényezőktől. A szocializmusban a művésszé válás társadalmi mobilizációs erővel bírt, a művészlét sajátos tekintéllyel járt. A balettműfaj válsága világjelenség, nálunk hiányzik a biztos életpályamodell is. A szaporodó kortárs együttesek, vidéki kompániák elvileg több lehetőséget kínálnak, ám a műfajok közötti átjárás ritka.

Ráadásul a táncospálya nemzetközi. Igaz, sokszor kényszerből távoznak külföldre a táncosok, nem az országhatárokon átívelő megmérettetési ambíció fűti őket. Kikezdheti a jövőképet, hogy Soly­mosi Tamás a Nemzeti Balett igazgatójaként tüntetően, sőt provokatívan külföldi táncosokat hív a társulatba. Szakályt bosszantja, hogy a főiskolán végzett, hazai karriert tervező táncosok nem felelnek meg az operaházi próbatáncon, pedig számos európai és észak-amerikai színházban, együttesben igen.

Megjegyzi: a szerződés hiányában letelepedési engedélyhez nem jutó külföldi táncost egyszerűbb elküldeni, mint egy magyar munkavállalót. Solymosi működésétől független, hogy az Andrássy úti dalszínház és a balettintézet-főiskola közötti kapcsolat tradicionálisan nélkülözi a törekvést az ésszerű együttműködésre. Az Opera balettegyüttese és a patinás művészképző intézmény direktorai mindenkor rivalizáltak egymással. Hogy kik az erődemonstráció kárvallottjai, nyilvánvaló. Aláássa mind az Opera balettegyüttese, mind a hivatás becsületét, hogy a balett-társulat tagjai hosszú évtizedek óta, már-már rutinból tüntetnek a regnáló vezetés ellen, meddő botrányt csapva a sajtóban, noha Solymosi esetében sem ok nélküli a forrongás.

A társadalmi sztereotípiák, köztük a homofóbia ellen is síkra­szálló Billy Elliot, háttérben az 1984–1985-ös angliai bányászsztrájkokkal, a lázadás, az identitáskeresés, a szabadság szimbólumává lett. Szakály György úgy látja, kicsit a gyerekkori önmagát is felidéző történet nem szűkíthető le a táncművészpálya, a balett-táncossá válás és a felsőfokú művészetoktatás reklám­jává. Nem hiszi, hogy a remélhetőleg nívós előadás láttán az összes gyerek majd a főiskolához vonszolja a szüleit. Ám az inspiráló lehet, hogy a tánc mekkora szenvedélyt tud generálni, és hogy egy korlátozó mikrokörnyezetből indulva, leküzdve minden hátrányt, fizikai, lelki, egzisztenciális akadályt, hogyan diadalmaskodik egy „irányíthatatlan érzést” követő kiskamasz önmegvalósítási vágya. Amit talán a szülők, pedagógusok is támogatnak.

Idegenben táncolók
A korántsem teljes listán számos olyan táncművész szerepel, aki a fővárosi Magyar Nemzeti Balettnál rangosabb külföldi operabalett-társulathoz szerződött, illetve nagyobb presztízzsel bíró kortárs tánc-, vagy (opera)balett együttesnél működik:

Baán György: New English Ballet Theater (Nagy-Britannia)
Bakó Attila: Bécsi Állami Operaház Balettje (Ausztria)
Bálint Levente: Baltic Dance Theatre (Lengyelország)
Banka Viktor: Lengyel Nemzeti Balett (Lengyelország)
Barabás Marianna: Monte-carlói Balett (Monte-Carlo)
Baranyai Balázs: Rijekai Balett (Horvátország)
Benedek László: Bécsi Állami Operaház Balettje (Ausztria)
Béres Olivér: Carolina Ballet (Egyesült Államok)
Bongár Attila: BalletMet (Egyesült Államok)
Busa Balázs: Rosas (Belgium)
Czédulás Eszter: Cullberg Ballet (Svédország)
Cserepes Gyula: Jozef Trefeli (Svájc)
Csonka Vanessa: Bécsi Állami Operaház Balettje (Ausztria)
Darai Tamás: Augsburgi Balett (Németország)
Deák Dóra: Svéd Királyi Balett (Svédország)
Dobi András: Nordhausen Theater (Németország)
Ecseki Ágota: Svéd Királyi Balett (Svédország)
Jancsula Bence: Svéd Királyi Balett (Svédország)
Juhász Péter: Les Ballets C de la B, Charleroi Danses (Belgium)
Kapin Gábor: Flandriai Királyi Balett (Belgium)
Krizsa Tamás: Washington Ballet (Egyesült Államok)
Krusch Richárd: Carolina Ballet (Egyesült Államok)
Ledán Eszter: Bécsi Állami Operaház Balettje (Ausztria)
Lukács András: Bécsi Állami Operaház Balettje (Ausztria)
Madar Milán: drezdai Semperoper Ballett (Németország)
Matkaicsek Péter: Theater Hagen (Németország)
Mészáros Máté: Ultima Vez (Belgium)
Mikó Dávid: Jozef Trefeli (Svájc)
Nistor Laura: Bécsi Állami Operaház Balettje (Ausztria)
Pálinkó Kornél: Horvát Nemzeti Balett (Horvátország)
Párczen Zsófia (Sophie Parczen): Párizsi Opera Balettje (Franciaország)
Petrovics Sándor: Vertigo Dance Company (Izrael)
Rónai András: Orlando Ballet (Egyesült Államok)
Rónai Attila: Hofesh Shechter Company (Nagy-Britannia)
Rostás Paula: St. Pölten Balett (Ausztria)
Schiffer Ádám: Carolina Ballet (Egyesült Államok)
Schnetz Johanna: Nordhausen Theater (Németország)
Schumitzki Endre: Heidelberg Theatre (Németország)
Simon István: drezdai Semperoper Ballett (Németország)
Szabó Richárd: Bécsi Állami Operaház Balettje (Ausztria)
Szentes Márk: Richmond Ballet (Egyesült Államok)
Szijjártó Balázs: drezdai Semperoper Ballett (Németország)
Taboush Ali: Rijekai Balett (Horvátország)
Tóth Carmen – Gärtnerplatztheater (Németország)
Török Zsolt: Bécsi Állami Operaház Balettje (Ausztria)
Varga Csaba: Anton Lachky (Belgium)
Varga Szabolcs (Sabi Varga): Boston Ballet (Egyesült Államok)
Vordás Emil: Constanza Macras (Németország)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.