galéria megtekintése

Krimihős lett az olaj

0 komment


Poór Csaba

Edwin Drake koldusszegényen halt meg 61 éves korában. Pedig a férfi, aki – noha egyszerű vasutas volt – ezredesnek szólíttatta magát, 1859. augusztus 27-én a pennsylva­niai Titusville-nél a világon elsőként pumpált a felszínre kőolajat, és ezzel megteremtette az üzemszerű kitermelés alapjait. Eredményei azonban inkább másoknak hajtottak hasznot, például John D. Rockefellernek, akit a nyersolajból – annak is a feldolgozásából, szállításából és értékesítéséből – szerzett vagyona tett az akkori világ leggazdagabb emberévé – derül ki egyebek közt Bokor Pál Az olaj regénye című könyvéből.

Az ismert külpolitikai újságíró abból indul ki, hogy a „szutykos, ragacsos, sárgásfekete színű, szurokillatú folyadék” remek regényhős, méghozzá politikai krimibe vagy háborús történetbe illő.

És könyve ezt igazolja is. Hiszen az olaj átitatja a modern kori történelmet, a gazdaságot, a világpolitikát. A nagy olajtársaságok, amelyek jelentős része a Rockefeller alapította Standard Oil „leszármazottjának” számít, olykor nagyobb befolyással bírnak a világban, mint a nemzeti kormányok legtöbbje. Állt az olaj puccsok és terrorcselekmények hátterében, okozott súlyos természeti katasztrófákat, gyakran volt háborúskodások tárgya és eszköze is.

 

Nem akar olajszakértőként feltűnni a szerző, hanem az érdeklődő és elemző újságíró tollával ad történelmi áttekintést, méghozzá színes részletek kíséretében. Kötetéből egyebek közt megtudható, hogy a világ legrégebbi ismert olajexportőre Venezuela: 1539-ben innen szállítottak egy hordó olajat V. Károly spanyol király ízületi bántalmainak kezelésére.

Az olaj igazi karrierje azonban a múlt században kezdődött. Az első világháború egyszersmind a világgazdaság „szénfűtéses” szakaszának végét és az olajkorszak kezdetét is jelentette – kimenetelé­ben komoly szerepet játszott, hogy Winston Churchill az admiralitás lordjaként olajtüzelésre állította át a brit flottát – idézi fel a könyv. A második világháborúban is meghatározó volt, hogy a hitleri Németország nem jutott újabb energiaforráshoz, mivel csapatai 1943-ban nem tudták elérni az akkori szovjet olajtermelés 80 százalékát adó bakui olajmezőket, amelyek kezdeti kiaknázásában, a XIX. század utolsó évtizedeiben meghatározó szerepe volt a Nobel fivéreknek és a Rotschildoknak.

A „fekete arany” – különösen a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) 1960-as megalakítása után – a gazdasági és politikai nyomásgyakorlás eszköze, a legnagyobb biztonsági kockázatok egyike lett. Döntő szerepe volt például az olajfegyvernek a Szovjetunió szétesésében, Oszama bin Laden a gazdasági dzsihád részeként kezelte az olajcélpontok elleni támadásokat, és az Iszlám Állam terrorjának hátterében ma is ott szörcsög az olaj.

Bokor Pál: Az olaj regénye. Atlantic Press Kiadó, 2016. 335 oldal, 4500 forint

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.