Edwin Drake koldusszegényen halt meg 61 éves korában. Pedig a férfi, aki – noha egyszerű vasutas volt – ezredesnek szólíttatta magát, 1859. augusztus 27-én a pennsylvaniai Titusville-nél a világon elsőként pumpált a felszínre kőolajat, és ezzel megteremtette az üzemszerű kitermelés alapjait. Eredményei azonban inkább másoknak hajtottak hasznot, például John D. Rockefellernek, akit a nyersolajból – annak is a feldolgozásából, szállításából és értékesítéséből – szerzett vagyona tett az akkori világ leggazdagabb emberévé – derül ki egyebek közt Bokor Pál Az olaj regénye című könyvéből.
Az ismert külpolitikai újságíró abból indul ki, hogy a „szutykos, ragacsos, sárgásfekete színű, szurokillatú folyadék” remek regényhős, méghozzá politikai krimibe vagy háborús történetbe illő.
És könyve ezt igazolja is. Hiszen az olaj átitatja a modern kori történelmet, a gazdaságot, a világpolitikát. A nagy olajtársaságok, amelyek jelentős része a Rockefeller alapította Standard Oil „leszármazottjának” számít, olykor nagyobb befolyással bírnak a világban, mint a nemzeti kormányok legtöbbje. Állt az olaj puccsok és terrorcselekmények hátterében, okozott súlyos természeti katasztrófákat, gyakran volt háborúskodások tárgya és eszköze is.
