galéria megtekintése

„Nem, ő vérbeli náci” – beszélgetés Krasznahorkai Lászlóval

6 komment


Kelen Károly

Megjelent a Man Booker-díjas író új könyve, a Báró Wenckheim hazatér. Felolvasására zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel az Andrássy úti Írók Boltja.

Voltaképpen miért lep meg, hogy az író jól olvas? Saját műve van a kezében, ő tudja, hova kell tenni a hangsúlyt. Nem kérdőjelezhetem meg azzal, hogy én máshol vinném föl, ereszteném le a hangom. Sőt, mert már valamennyire ismerem a szöveget, megtudhatom, mi az, amit másként, esetleg egészen másként értelmez.

Különben valószerűtlen volt a felolvasás, ötkor kezdődött, de már fél órával előbb megtelt a terem. Az írónak itthon mindig is volt rajongó tábora, de az után, hogy tavaly megkapta a neves Man Booker-díjat, még többen lettek kíváncsiak világhírűvé lett hazánkfiára. Hiába próbáltam egy kis helyet csinálni magamnak azzal, hogy „Rosszkor jöttek, csak holnap lesz a Krasznahorkai..." „Ugyan, láttuk már, hogy megérkezett!"

Szurkoltam különben, hogy az új regény ötszáz izgalmas oldalából kiválasztott részek között legyen az is, amelyben az ellenzéki lap főszerkesztője három szerkesztővel megbeszéli, hogyan jelentessék meg a leleplező cikket, amely már csak náluk láthat nyomdafestéket, mert a hatalmasság, mint „a szabad sajtó feltétlen híve" már gondoskodott a két szóba jövő tévécsatorna és a kormánypárti újság elhallgattatásáról.

 

Azután mégis örültem, hogy az író nem vette sorra ezt a részt. Szégyellhettem volna magam ennyi ember előtt!
Különben is még a program kezdete előtt beszéltem vele erről:

– Úgy látom, hogy a könyvben mindenki utálva van. De hogy még az újságírók is? Pláne, hogy az egyikük nyilvánvalóan én vagyok.

Egyáltalán nincs utálva senki, mondta a tömegben kollégánknak Krasznahorkai László
Egyáltalán nincs utálva senki, mondta a tömegben kollégánknak Krasznahorkai László
Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Az lehetetlen – állította Krasznahorkai László. – Nem is ismerjük egymást. És egyáltalán nincs utálva senki. Ez, ahogy biztosan észrevette, ez szatíra. Csehov vagy Gogol írt ilyeneket. Nem utálni valók a szereplők, egytől egyig esendő emberek.

– A Helyierők vezére is?

– Nem, ő vérbeli náci. De még benne is van emberi tulajdonság: szereti az öccsét, Kiscsillagot.

Na, gondoltam magamban, talán a regény legrettenetesebb figurája ez a hájas Kiscsillag, aki motorjáról leszállva, szórakozásból szétrugdalja a vasajtót, miután valahogy átpréselte magát rajta. De még volt egy kérdésem: – Azt írja: „a félelem itt az Alaptörvény, a félelem itt a Lét Alkotmányának alapja", József Attila is előkerül: „a félelem igazgat". Ez a lényeg?

– Nem is jó így, hogy igazgat. Ekkora káoszban, ami itt kialakult, már semmi sem igazgathatja az embereket.

Jól tettem, hogy idejében feltettem a kérdéseket. A könyvesbolt galériáján az író csak negyven percig olvasott föl részleteket Béla báró hazatéréséről, amit az alsó részre is kihangosítottak a feszülten hallgató közönségnek. Utána viszont megkezdődött a dedikálás, és nem hiszem, hogy elértem volna a lapzártát, ha azt is kivárom.

Krasznahorkai László:  Báró Wenckheim hazatér. Magvető Kiadó, 2016.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.