Megjelent a Man Booker-díjas író új könyve, a Báró Wenckheim hazatér. Felolvasására zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel az Andrássy úti Írók Boltja.
Voltaképpen miért lep meg, hogy az író jól olvas? Saját műve van a kezében, ő tudja, hova kell tenni a hangsúlyt. Nem kérdőjelezhetem meg azzal, hogy én máshol vinném föl, ereszteném le a hangom. Sőt, mert már valamennyire ismerem a szöveget, megtudhatom, mi az, amit másként, esetleg egészen másként értelmez.
Különben valószerűtlen volt a felolvasás, ötkor kezdődött, de már fél órával előbb megtelt a terem. Az írónak itthon mindig is volt rajongó tábora, de az után, hogy tavaly megkapta a neves Man Booker-díjat, még többen lettek kíváncsiak világhírűvé lett hazánkfiára. Hiába próbáltam egy kis helyet csinálni magamnak azzal, hogy „Rosszkor jöttek, csak holnap lesz a Krasznahorkai..." „Ugyan, láttuk már, hogy megérkezett!"
Szurkoltam különben, hogy az új regény ötszáz izgalmas oldalából kiválasztott részek között legyen az is, amelyben az ellenzéki lap főszerkesztője három szerkesztővel megbeszéli, hogyan jelentessék meg a leleplező cikket, amely már csak náluk láthat nyomdafestéket, mert a hatalmasság, mint „a szabad sajtó feltétlen híve" már gondoskodott a két szóba jövő tévécsatorna és a kormánypárti újság elhallgattatásáról.
