A magyarul szintén olvasható, de alig olvasott olasz író, Primo Levi Akik odavesztek és akik megmenekültek című művében megalkotja az erkölcsi szürke zóna kifejezést azokról szólva, akik együttműködésre kényszerültek a megsemmisítő gépezettel. Komoly vitát visz tovább az elgondolható legszélsőségesebb erkölcsi határhelyzetekről.
Magyar vonatkozások
Ezen a ponton térhetünk rá a történet magyar vonatkozásaira. Levi kifejezése ugyanis megihlette Tim Blake Nelson író-rendezőt, aki 2001-ben leforgatta A szürke zóna című filmjét Harvey Keitel és Steve Buscemi szereplésével, egy erdélyi magyar orvos, Nyiszli Miklós visszaemlékezéséből. Nyiszli, mint könyvének címe mondja, dr. Mengele boncolóorvosa volt az auschwitzi krematóriumban, egyike a nem túl sok sonderkommandós túlélőnek, aki szaktudásának és nyelvismeretének „köszönhette” kiválasztását. A film az auschwitzi Sonderkommando 1944. októberi felkelésére fókuszál, amelynek során sikerült a – jelentős részben magyar – lázadóknak felrobbantaniuk az egyik krematóriumot és aránylag komoly veszteségeket okozni az őrszemélyzetnek, mielőtt meggyilkolták őket.
Most is futó színpadi művek
A Sonderkommando lázadása idején, az auschwitzi Mengele-laboratóriumban játszódik Az álomkommandó, most éppen a Pesti Színházban, Szász János rendezésében. Sütő András 1986-os darabját sokáig nem adták ki. Teljes sötétben játszódik a Jurányi Házban A Dohány utcai seriff, Mohácsi János rendező elvetette a színészi eszközöket, csak a szöveg – az elhurcoltak visszaemlékezése – maradt.
A Sonderkommando létszáma pár hónappal ezt megelőzően volt a legmagasabb, amikor a magyar zsidó deportáltak százezreinek tömeges elégetéséhez kellettek a közreműködő kezek. A gazdag magyar vonatkozások és a sztárok ellenére a film lényegében ismeretlen maradt itthon, amint ezt a filmes szakújságírók is tanúsítják. Vagyis nem igazán volt olyan közkézen forgó művészeti alkotás, amelyből a Sonderkommandók története megismerhető lett volna.
Az irodalomoktatás rendelkezésére áll a Sorstalanság, amelynek tanításával nem az az első számú probléma, hogy a Sonderkommandókról nem lehet tájékozódni belőle, hanem az, hogy értő befogadása nagyon komoly olvasási kompetenciákat igényel, amelyeket bizonyosan nem mindenki sajátíthat el a magyar irodalomoktatási rendszerben. Az említett Nyiszli emlékiratait a tanárok félve és ritkán ajánlják, nem szépirodalom, így katarzis helyett gyomron rúgásként hat gimnazistára is, felnőttekre is.
Álló- és mozgóképek
A holokausztról való tudást jelenleg meghatározzák a sok millió néző fejébe beégett játékfilmes képek. Ezekben nem, vagy csak jelzésként jelenik meg a Sonderkommando.
Magyarországon a legtöbben Steven Spielbergtől a Schindler listája című fekete-fehér filmet látták, a több mint ezer lengyel zsidó életét megmentő, eleinte csak üzleti megfontolásokból üldözötteket foglalkoztató, a nácikkal együttműködő, cselekedeteik rettenetét csak idővel felismerő Oskar Schindler német üzletember történetéről.
A hét Oscar-díjjal kitüntetett több mint háromórás filmet néhány évvel később a magyar RTL Klub saját történetében példa nélküli módon – a téma fontosságára hivatkozva – megszakító reklámblokkok nélkül sugározta.
Az együttműködés morális dilemmáit veti fel Paul Schrader az Ádám feltámadása című filmjében, és Stefan Ruzowitzky is az Oscar-díjas Pénzhamisítókban. Bár már a Schindler listáján is sokan fanyalogtak, még több indulatot váltott ki Roberto Benigni Az élet szép című, három Oscart nyert holokauszt-vígjátéka. Azt vitatták, szabad-e nevetni a soá kapcsán. Tagadhatatlan, hogy az édes-bús film azokat is elérte, akik drámára nem ülnek be a moziba.
Köves Gyuri szemével
Kertész Imre Sorstalansága nem ismeretterjesztő könyv, hanem regény. Nem szerepel benne a Sonderkommando kifejezés, bár a gyermekkorú főszereplő, Köves Gyuri valószínűleg ezt emlegeti fürdőbeli kommandóként. A buchenwaldi táborról szóló részben pedig az új transzport érkezésekor felhangzik a „Leichenkommando zum Tor”, „hullavivők a kapuhoz”; felszólítás. A narrátor-főhős figyelmét nem kerüli el az sem, hogy vannak a többiek fegyelmezésével megbízott foglyok.
Ami a fotókat illeti, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának kutatóforgalma tavaly, a holokauszt-emlékévben nem nőtt ugrásszerűen. Pedig értékes anyag van az intézmény birtokában, a munkatársak annak idején részt vettek a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont kiállítási anyagának összeállításában, amelynek kapcsán még egy fontos adatbázis is született: a holokauszt és a magyar zsidóság XX. századi történetével kapcsolatos több mint 1500 fénykép adatait tartalmazza, a témakörrel foglalkozók számára igazi kincsesbánya.
Köztéri emlékezet
Tavaly júliusban bátor kormányerők Budapesten, a Szabadság téren, az éj leple alatt, erős rendőri őrizetben felállították az 1944-es német megszállás áldozatainak emlékére készített emlékművet, amelynek történelemferdítő szemlélete komoly tiltakozást váltott ki. Mindez a holokauszt-emlékévben eshetett meg. Radnóti Zoltán rabbi blogján megjelent egy összeállítás azokról az emlékművekről, amelyek, ahogy ő fogalmaz, „egyáltalán nem megosztó módon emlékeznek a vészkorszakra, és együtt avatták fel a zsidók és a nem zsidók.”
Tanárfüggő történelem
A Sonderkommando szóval nem biztos, hogy találkozik a gimnáziumban egy diák, mert az oktatás minden pillanatában ki van téve annak, hogy attól függ, mit tud meg, hogy ki tanítja – szögezi le szomorúan Hosszú Gyula történelemtanár. – A II. világháború tanításakor egy tanórát használnak a holokausztra, érdeklődőbb tanár két-három órát szán rá.
Pedig a Hosszú Gyula által összeállított tanári segédkönyvet Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról címmel 1500 példányban eljuttatta az ország iskoláiba a Történelemtanárok Egyesülete. – Bármennyire törekszünk a pontosságra – folytatja Hosszú –, erről a történetről nem fog összeállni a teljes kép.
Kérdésünkre, hogy a diákok legalább az Auschwitz-jegyzőkönyvről tanulnak-e, a tanár azt válaszolta, a legújabb tankönyvek említést tesznek róla, mivel szerepet játszott a budapesti zsidók deportálásának leállításban az, hogy a magyar vezetők megtudták, a két szökött auschwitzi fogoly által összeállított szövegből a világ tudomást szerzett arról, mi folyik a megsemmisítő táborokban.
Az összeállításban szó esik a Dohány utcai zsinagóga udvarán álló szomorú fűzről mintegy harmincezer levelén nevekkel, a pécsi emlékműről, amelyen egy vasúti sínekre néző embercsoport sziluettje jelképezi az elhurcoltakat. Pauer Gyula alkotásáról, a Budapesten található Duna-parti cipőkről, vagy a járdákba épített, úgynevezett botlató kövekről.
|
| Pénzhamisítók. A holokauszt intézményes emlékezetét meglehetősen lyukacsosan sikerült kiépítenünk – és ez a voltaképpeni probléma. Hálásak lehetünk Nemes Jeles László filmjének, hogy – mintegy mellékesen – a reakciók szerint erre is felhívta a figyelmet |
Mint azt Szerdahelyi Márktól, a Budapest Galéria Köztéri képzőművészeti osztályának művészettörténészétől megtudtuk, tavaly a holokauszt-emlékév idején mindössze két olyan köztéri szobrot állítottak fel a fővárosban, amely a holokauszt áldozatait/hőseit idézi. Az egyik az Élet Menete emlékmű az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, a másik az Erzsébet téri, ahol Raoul Wallenberg „padon felejtett bronz aktatáskája” látható.
A jelenleg működő Holokauszt Emlékközpont, bár állandó kiállítása anyaggazdag és informatív, meglehetősen kevés látogatót vonz. Diákcsoportok elsősorban a holokauszt emléknapjának közeledtével jönnek nagyobb számban, letudni az előírt iskolai programot.
