Az ügyvéd című szövegben például démon szállja meg a tiszta életű fiatalembert, s az addig ártatlanságában félénk ifjú dühösen tépi le a ruhát a nőről, akit aztán a fordulatos írás fináléjában magáévá tesz. Ugyancsak fontos látlelet a Delhi, amelyben az ötvenen túli, kevéssé sikeres újságíróból idegenvezetővé avanzsáló „kujon” a tizenhat éves amerikai lány combja között matat, miután a kamíza alá nyúlt, s a mellbimbójával játszott csöppet, mielőtt a kamasz elrohant.
Természetesen nem csupán efféle jelenetek színezik a kiadványt: akadnak itt bordélyházak, megannyi csalfa asszony, különleges hangulatú terek, hidzsrák, azaz transzvesztiták, meg sok egyéb.
Pedig ahogyan Greskovits Endre szerkesztő az előszóban leszögezi: korántsem egyszerű küldetés volt a válogatás összeállítása. Bár a Kámaszútra globális népszerűsége azt vetíti előre, hogy az országot elárasztják az erotikus könyvek, erről szó sincs.
A szanszkrit irodalomból még csak-csak találtak ízelítőt, ám aztán több száz évig nem jelentek meg efféle szövegek. Részint azért, mert az iszlám hódított, részint azért, mert a brit uralom sem segítette a terjedést, így csak a huszadik század hozta el az újabb fordulatot. Greskovits felhívja a figyelmet arra: a bollywoodi filmekből egészen a közelmúltig kivágták a csókjeleneteket, s obszcenitás miatt többeket perbe fogtak.
Mindezek ismeretében logikusnak mutatkozik, hogy több nyugaton élő, szabadabban fogalmazó szerző regényrészlete és novellája szerepel a kötetben. Abban, amelynek címadója Salman Rushdie művének kivonata, ám az ismert szerző ezúttal inkább tiszteletre méltó munkássága, semmint vonatkozó szövege miatt kaphatott kiemelt figyelmet.
Nem A hatjapuli bordély című szöveg ugyanis a fénypont, hanem inkább Ananda Devi A szerzetes című zseniális novellája. Esetleg Sheba Karim Mennyei örömök című írása. Ugyanakkor néhány mű azt jelzi: tényleg kevés volt az alapanyag. A színvonal finoman szólva is változatos. A papagáj hetven meséje a csalfa asszonyokról például alighanem feleekkora terjedelemben is éppen ekkora hatást ért volna el.
Igaz, zavaróan nívótlan munka nem kapott helyet a menüben, így az megőrizte erejét. Amit egyébként elsősorban a hangulatának köszönhet. A különleges miliő nem csupán az idegen kultúra varázslatából fakad, hanem a megannyi első blikkre meghökkentőnek tetsző metaforából és hasonlatból. Dominálnak az érzékek is, így mindig tudjuk, hogy a nő parfümje pézsmaillatú-e, vagy a szája üde szegfűszeg illatát árasztja. Akármilyen is a vonatkozó illat, csupán angolul emlékezhettek meg róla: a kötet e nyelven írt szövegeket vonultat fel, mert a szerzők csak így publikálhattak a testiségről. Talán ez az információ is segít annak feltárásában, az erotika elfojtása szerepet játszik-e a nők elleni erőszakos támadásokban.
Emlékezetes az eset, amikor fél tucat férfi erőszakolt meg egy fiatal nőt, aki később belehalt sérüléseibe. Sőt, a helyi rendőrfőnök nemrégiben úgy fogalmazott (állítása szerint „csupán” helytelenül idézett): ha valaki úgysem tudja megvédeni magát, akkor élvezze a kényszeraktust.
