Korszakváltó Műcsarnok
„Magyarországon a kortárs képzőművészet kánonformáló központja a Műcsarnok" - deklarálja a kiállítóhely élére január legvégén kinevezett Gulyás Gábor. Az új vezető az intézmény két fő feladatának a jelenkori magyar művészeti törekvések és a legmeghatározóbb külföldi irányzatok budapesti bemutatását tartja, ezen kívül pedig a hazai képzőművészet nemzetközi porondra juttatását.
Úgy tűnik, hogy Gulyásnak nincs szüksége túl hosszú átállási időre a Hősök terén, lényegi célkitűzéseit ugyanis már nemcsak pontokba szedte és kinyilatkoztatta, hanem konkrét projekteket is pászított hozzájuk. Ami a magyar és külföldi munkák minél szélesebb körű hazai bemutatását illeti, ennek érdekében az ügyvezető a Budapesti Biennálé nevű rendezvényt honosítaná meg. Vagyis 2014-től kétévenkénti seregszemlét, amelynek legfőbb haszna volna, hogy közép- és kelet-európai alkotókat közvetít a „tengeren túli" művészeti szcénába. Ráadásul a kiállítás főkurátorának egy-egy nemzetközi szinten elismert szakembert kérne fel a Műcsarnok.
Nem rá kell ennyit várni, mert talán még idén elindulhat a Flash Art című nemzetközi művészeti folyóirat magyar verziója, amelyet a Műcsarnok Alapítvánnyal gondoztatna Gulyás. A periodika 35-50 százaléknyi magyar anyaggal jelentkezne, de nemcsak a legfrissebb hazai eseményekről tájékoztatna, hanem a legfontosabb nemzetközi törekvésekről is. Ami viszont már egyértelműen saját alkotóink boldogulását szolgálná, az az új direktor szerint egy nemzetközi galériahálózat: méghozzá három, fontos művészeti központnak tartott külföldi nagyvárosban. - Előzetes számításaim szerint csekély beruházással, alacsony fenntartási költséggel, és négy-öt év múlva már önfenntartó módon működhetnének ezek a kiállítóhelyek - mondja Gulyás Gábor, aki szerint ez a szisztéma az eddiginél összehasonlíthatatlanul hatékonyabb külföldi megjelenést jelentene a művészeinknek.
Új koncepciójában az ügyvezető elismeri, hogy a Műcsarnok Petrányi igazgatása alatt néhány igazán izgalmas kiállítással jelentkezett, s ő csatlakozna mindehhez. Persze változtatna is, mondjuk, például abban, hogy a kiállítandó művek származhatnának akár a második világháború előtti évekből is. Mindennek a kontextus-teremtés volna a célja, mondja a vezető: az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek műveivel megalapozni a jelen vizuális művészeti törekvéseit. Ezen kívül a 2012-2016 közötti időszakban számíthatunk hazai és külföldi tematikus tárlatokra (például a fogyasztói társadalom hatásairól, a Trianon-traumáról vagy akár egy-egy visszatérő motívumról, mint amilyen a kert-szimbólum a képzőművészetben).
A lezárt magyar életművek között például El Kazovszkijt és Tolvaly Ernőt mutatná be a budapesti „Kunsthalle", a külföldieknél Joseph Beuyst, Francis Bacont. Helyet kapnának aztán a legprogresszívebb szellemiségű kortárs művészeink, akiknek esélyük lehet felbukkanni a nemzetközi galériákban is, a közeljövő legfontosabb eseménye pedig az április 15-16-ra meghirdetett nyilvános konferencia lesz a Hősök terén. Ott jelenről és jövőképről, perspektívákról és pozíciókról vitatkozhatnak majd szakmabeliek és laikusok, a fókuszban természetesen: a Műcsarnok.
