Újraértelmezték a könyvritkaságokat
Az antikváriusok mindkét nap délelőtt tíztől este hatig várják az érdeklődőket a Pesti Vigadóban, ahol a látogatóknak lehetőségük nyílik saját könyveik felbecsültetésére, és a kiállított könyvek megvásárlására is. A számos könyv, térkép, kézirat, kotta és nyomat között bolyongva a kíváncsi szemeknek feltűnhet egy asztal, ahol felszabdalt, feltekercselt, átalakított könyvek vannak kiállítva, amelyeket látva könnyen elbizonytalanodik az ember a könyv jelentését és jelentőségét illetően.
A Magyar Művészkönyvalkotók Társasága a 90-es években alakult, tagjai nem antikváriusok, vagy könyvkötők, hanem művészek, akik a könyvben leltek témára művészetük kiteljesítéséhez. Ez a művészeti forma a XX. század második felének kortárs műfaja, amely számos könyves előzményből táplálkozik. Az alkotók képzőművészeti eszközökkel megformált munkákat, objekt-szerű dolgokat hoznak létre, átalakítanak régi könyveket, létrehoznak újakat, és olykor könyvkötéssel is foglalkoznak. Gyakoriak a szövegre, szövegre és képre épülő, vagy transzformált könyvek, illetve merített vagy megdolgozott papírra kézzel írt szöveg is előfordul a művek között.
Az alkotók számára ez nem a könyv megszégyenítése vagy tönkretétele, tovább gondolják és egy új minőséget adnak annak. Ez is a könyv megőrzésének egy módja, ahogy az antikváriusok a régi könyveket, és értékeket őrzik meg, úgy az ő műveik – amelyek jelenleg kortárs művészkönyvnek számítanak – idővel szintén az antikvár művek közé vagy a régi műtárgyak kategóriájába tartozhatnak majd – mondja Kiss Ilona grafikusművész, a társaság tagja.
Az alkotók a műfaj gazdagságát abban látják, hogy a könyvhöz és a képzőművészethez is számos ponton kapcsolódik az adott mű, rengeteg lehetőséget rejt magában az adott dolog. Alkotásaikat látva felmerülhet a kérdés, hogy vajon Gutenbergtől Zuckerbergig – amely a rendezvény mottója – a skála mely pontján helyezkedik el a könyv ilyen jellegű megközelítése.
Ez a művészeti ág mintegy megakasztja a könyvről való gondolkodást, ezzel talán leginkább rávilágítva arra, hogy egyáltalán nem evidens az, hogy maga a könyv létezik, és olyan formában, ahogyan azt megszokhattuk.