galéria megtekintése

Kisvárdától a Deszkáig

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 19. számában
jelent meg.


Szilvássy József, POZSONY
Népszabadság

Nemrég kulturális hírbombaként robbant Szlovákiában, hogy Gál Tamás elnyerte az elmúlt színházi évad legjobb férfialakításának díját, a Deszkát (Dosky).

Ő az első felvidéki magyar színész, aki az ország legrangosabbnak tartott művészi elismerését érdemelte ki. Harminc neves szlovák kritikus és más színházi szakember szavazott rá, Kerékgyártó István Rükverc című drámájában ritka művészi élményt nyújtó teljesítményéért.

– Ez a szakmai visszajelzés különösen fontos, mert nem játszom tévésorozatokban, kőszínházakban sem túl gyakran szerepelek, akkor is vidéki társulatoknál. Emiatt sem vagyok rivaldafényben – nyilatkozta lapunknak. Másfél évtizede nem jutott át az akkori budapesti Színművészeti Főiskola második rostáján, Pozsonyban viszont azonnal felvették. Friss diplomásként szerződést ajánlottak neki a Szlovák Nemzeti Színházban, ő azonban magyar színész akart lenni.

Szabadúszóként főleg alternatív színházakban vállalt szerepeket és rendezett, majd saját társulatával, a Csavar Színházzal leginkább irodalmi összeállításokkal lépett fel. Magyarországon Jevgenyij Griskovec Hogyan ettem kutyát című monodrámájában nyújtott teljesítményére figyeltek fel.

 

Öt éve Kisvárdán több díjat is nyert A nagyidai cigányok interaktív produkciójával, amelyben Gál Tamás nemcsak elmeséli, hanem meg is jeleníti az egyes szereplőket.

Gál Tamás a Rükvercben
Gál Tamás a Rükvercben
Somogyi Tibor

Mindeközben a nézők spontán reagálásaikkal odalentről is önfeledten kapcsolódnak be a játékba, amely végül közös produkcióvá emelkedik. Ugyanezt a hatást éri el A helység kalapácsával és a Dorottyával is. – Évekkel ezelőtt groteszk játékot kerestem színpadra, Örkény Istvánt olvasgattam, aztán legnagyobb költőink remekműveinél kötöttem ki, amelyek magukkal ragadtak, miként a nézőket is – idézi fel.

Hogy mostanság, amikor a látványelemek egyre gyakoribbak a színpadon is, miként teremti meg a varázslatot képi eszközök nélkül, kevés díszlettel? – Nívós színészi játék nélkül a legsokkolóbb, legvillogóbb trükköket is megunja mindenki egy idő után – érvel, aztán váratlanul felsóhajt: – Mi egyébként is nagyon kevés pénzből gazdálkodunk. De nem panaszkodunk. Lope de Vegával vallom, hogy a színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész és egy közös szenvedély.

Gál Tamás olykor kőszínházakhoz is leszerződik egy-egy előadásra. Jelenleg a kassai Tháliában Márai Sándor sorstragédiájában, A kassai polgárokban szerepel, a soproni Petőfi Színházban újabban Bakk Lukácsként láthatjuk az Énekes madárban. Az elmúlt két évadban pedig a Szlovák Nemzeti Színházban játszott. Pavol Rankov Stalo sa prvého septembra (Szeptember elsején történt) című alkotásában egy lévai magyar fiatalt alakít. Rá, cseh és zsidó barátaira, valamint közös szlovák szerelmükre zúdulnak a társadalmi tragédiák 1938-tól három évtizeden át.

Amikor további terveiről érdeklődöm, azzal kezdi, hogy nem szereti a meddő álmodozást. Aztán így folytatja: – Mostanság Bulgakovot olvasom, biztos, hogy rövidesen színre visszük valamelyik művét. Nekem pedig egyetlen szerepálmom van: a III. Richárd. Egyszer majd talán érkezik ilyen felkérés valamelyik kőszínházból. Addig is vándorszínészként járom szűkebb pátriámat, a Felvidéket és az anyaországot is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.