Mint a kormánybiztos mondta, Versailles-ban sem kell annál nagyobb attrakció, mint maga a palota. Arról pedig megnyugtatott mindenkit, hogy senki sem akarja majd rezidenciaként használni az egykori Horthy-szárnyat vagy a dunai szárnyat, de alkalmanként a palota bizonyos tereit szeretnék a politikai reprezentáció céljára használni, például fogadásokra. Arról vita folyik, hogy néhány termet esetleg állandó jelleggel használjanak-e politikai célokra.

A rekonstrukcióról elmondta: a ciklus végére rekonstruálják az egykori Szent István-termet, amelyben ma a Budapesti Történeti Múzeum metszettára található. Karácsony előtt letettek egy helyzetjelentést erről, amelyben az utolsó részletig kifejtik, mit hogyan kell helyreállítani, s az anyagokat honnan lehet ehhez beszerezni. Nem rég megvásároltak például két eredeti csempét a terem egykori kerámiafestményéből.

Elkezdődtek a hetvenes években elbontott királyi lovardaépület rekonstrukciójának előkészítő földmunkái, amelynek során újabb középkori elemek kerülhetnek elő. A terv szerint a palota bejárása a hajdani szárazárok szintjén a felszín alatt a középkori romok bemutatásával kezdődik és innen haladnak majd felfelé a látogatók az épületben és a palota korszakaiban is. Ebben kulcsszerepe lesz a helyben maradó Budapesti Történeti Múzeumnak. A háború utáni helyreállítások során kiépített „műközépkorból” viszont visszavesznek, mondta a kormánybiztos.

A rekonstruktív helyreállításra – amelyet korábban a műemlékvédelem nálunk nem üdvözített – számos példát sorolt Európa városaiból, Münchenből, Varsóból, Berlinből, de Rigából és Vilniusból is.

Schneller István, Budapest egykori főépítésze, egyetemi tanár úgy vélte, nem szükségszerű a Nemzeti Galéria és az OSZK kiköltöztetése. Ő számos olyan példát említett, ahol az egykori királyi rezidenciákban kulturális intézmények találhatók. Mint mondta, az a baj, hogy az előtt születnek döntések a kulturális beruházások kérdésében, mielőtt az ezekről folyó szakmai viták, ha vannak egyáltalán, végigfolytak volna. Berlinben, mint említette, tizenhat évig vitatkoztak azon, miként kellene helyreállítani a Berliner Schlosst.

Megjegyezte, hogy bár tagja a vári felújításokat szakmailag előkészítő Hauszmann Bizottságnak, de ott eddig érdemi vita nem zajlott, úgy tűnik, ez a testület leginkább arra való, hogy legitimálja a máshol meghozott döntéseket. A várfelújítás jó néhány elemét azonban üdvözölte. A ligeti múzeumnegyedről szólván ismét hangoztatta az urbanisták azon kifogását, hogy nem barnamezős beruházás történik, s a kulturális beruházásokat nem városfejlesztési célokra használják fel.

Baán László, a ligeti beruházás kormánybiztosa kiállt a helyszínválasztás mellett, és a világszínvonalú új épületek városfejlesztési értékét hangoztatta. Ezek is lerobbant épületek helyén valósulnak majd meg, tehát van némi barnamezős árnyalata a beruházásnak.

Krähling János egyetemi docens, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Műemléki tanszékének tanszékvezetője a várpalota történeti rétegeiről beszélt, amelyeknek továbbra is meg kell mutatkozniuk, és a beszélgetést vezető Zsuppán András újságíró kérdésére elmondta, a hatvanas-hetvenes évekbeli várhelyreállítás abban az egyben volt a legsikeresebb, hogy a magyar kultúra java kaphatott a palotában helyet.