galéria megtekintése

Méregdrága kincsek kerültek elő a szekrény aljáról

2 komment


Csordás Lajos

Olyan képek is lapultak elfeledve a Képzőművészeti Egyetem régi fotógyűjteményében, amelyekért  ma már 10-20 ezer dollárt is fizetnek. Ezekből a lappangó kincsekből rendeztek kiállítást az egyetemen.

Gaudenzio Marconi aktsorozatának egyik darabja
Gaudenzio Marconi aktsorozatának egyik darabja

Amikor 1871-ben megnyílt a pesti Mintarajziskola a Képzőművészeti Egyetem elődje, nem volt még Magyarországon olyan nagy nyilvános képzőművészeti gyűjtemény, ahol a műtárgyak tanulmányozhatók lettek volna. Ezért aztán az intézmény saját mintagyűjtemény létrehozására kényszerült, részben gipszmásolatokból, részben könyvekből, metszetekből és persze fotókból. Ez az a korszak, amikor a fotográfia eljutott arra a fejlettségi szintre, hogy az élet szinte minden területét megpróbálta kamerával megörökíteni. Tájakat, embereket, épületeket, növényeket, a világ nagy múzeumainak alkotásait. Sorra jelennek meg az ezekről készült sorozatok, albumok.

Ilyeneket vásárolt előszeretettel a Mintarajziskola is, ahol az oktatás alapja a modellekről vagy úgynevezett mintalapokról való másolás volt. Az intézmény körülbelül tizenkétezer fotót halmozott fel. Például olyan tanárok jóvoltából, mint a szobrász Huszár Adolf, aki legalább négyszáz felvételt hagyott a könyvtárra. A genovai Kolumbusz emlékműről készült képre rá is írta: 1874 szeptember 19-én vásárolta. Az első világháború után azonban megváltozott az oktatás módszere, a fotókra nem volt többé szükség. A szekrények mélyére kerültek. Most ezeket tárja elént be az egyetem Fotó/Modell című kiállítása.

 

A fotó révén a XIX. században távoli tájak váltak elérhetővé, kezdett a világ ismerős „világfaluvá” válni. Így lett tényleg közelivé a közel-kelet Felix Bonfils „bejrúti fényképész” albumaiból az 1860-as, '70-es években. Fotói közt például a baalbeki Jupiter-templom felvételével, amely mint tudjuk később Csontváryt is megihlette. Vagy Egyiptom és Palesztina Luigi Fiorillo képein, Szicília (s benne Taormina!) Carlo Brogi vagy Wilhelm von Glöden fotóin, melyeknek egy-egy darabja 10-20 ezer dollárért megy el árveréseken. Nálunk a szekrény alján feküdtek tucatszám. Vagy említhetnénk James Anderson itáliai képeit, köztük például a veronai Bevillaqua-palotáról, amely a Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti épületének építészeti mintája volt. És ne feledjük a francia származású Juan (Jean) Laurent munkáit sem, aki spanyolföldről közölt pompás képeket, olykor megjelenítve rajtuk kis utazó laboratóriumát, amely fagylaltoskocsira hasonlított.

A fotográfia mintalapokat szolgáltatott a természetről is. Úgy az akáciavirágról vagy a napraforgóról, mint a meztelen emberi testről. Az aktfotózás egyik úttörője a Rodinnel is dolgozó Gaudenzio Marconi mellett Hermann Heid volt, a mi Klösz Györgyünk mestere.

Izgalmas mai szemmel visszatekinteni arra is, hogyan használta a művészet a fényképészetet, és a fotó hogyan örökítette meg a korabeli művészetet. Erről is szól a kiállítás. Feltűnik például a Női Festőiskola élete, amely egykor a Várkert Bazárban működött, később azonban beolvadt a Mintarajziskolába. Az 1900-as párizsi világkiállításra mindkettőről nagy album jelent meg Weinwurm Antal felvételeivel. Használták a fotót kifestő mintalapnak is, melyen szőnyegmintákat színeztek, és készültek róluk fametszetek, például a korabeli lapok számára. Helyettesített aktmodellt és közel hozta a világhírű műalkotásokat. Vagy épp dokumentált olyan helyszíneket, mint az erdélyi ruskicai márványbánya, melyet, Strobl Marianne örökített meg.

Az archívum elfeledett fotói akkor váltak újra érdekessé, amikor a kilencvenes években már a papír alapú fényképezés helyét a digitális technika kezdte átvenni, és a régi papírképek elavult kacatból egy csapásra műtárgyakká váltak. Ekkor fogtak neki a feldolgozásuknak is, amelyhez még korlátozottan állt rendelkezésre szakirodalom, kevéssé voltak itthonról elérhetők külföldi múzeumok gyűjteményei. Ezeket azóta az internet szabaddá tette, s ez adott lökést a képek feldolgozásához, azonosításához, megértéséhez, mondta a könyvtár vezetője, Majkó Katalin. A „feldolgozás” következő szintje pedig a mai művészeké, akik saját alkotással reagálnak egy-egy korabeli fényképeszeti problémára, mint ahogy itt a kiállításban a doktori iskola néhány hallgatója. 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.