A január 27-i nemzetközi emléknapon egy magyar grafikus, Szilágyi Varga Zoltán kisfilmjét vetítik a televíziók szerte Európában. A Memento című animációs mozgókép arra a kérdésre keres és talál választ, hogy kik öröklik meg Auschwitzot. Elvégre a holokausztemlékezetnek szüksége van a művészetre.
hirdetés
Az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadulásának 71. évfordulóján, január 27-én – az ENSZ 2005-ben ezt a napot tette meg a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává – Szilágyi Varga Zoltán Memento című animációs filmjét vetítik az Uránia filmszínházban, és a kisfilmet láthatják majd olvasóink is a NOL-on is.
Részlet Szilágyi Varga Zoltán holnaptól látható Memento című animációs filmjéből
A filmet az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata készíttette. A kelet-közép-európai, kormányközi együttműködést 2005-ben hívta életre a cseh, a lengyel, a magyar és a német kultuszminiszter. A szervezethez 2014-ben csatlakozott Románia, de részt vesz a közös projektek egy részében Lettország és Ausztria is. Az Emlékezet és Szolidaritás célja a XX. század történelmének kutatása, oktatása. A traumák művészi feldolgozásának elősegítése, a régió és népei közösségi emlékezetének alakítása. Határokon átnyúló oktatási és művészeti projekteket szerveznek. Nekik köszönhetően ismerhetjük meg a rövidke animációs filmet.
A napokban a wannsee-i konferenciának is évfordulója volt. 1942 januárjában bő tucatnyi náci vezető konkretizálta a zsidókérdés végső megoldásának forgatókönyvét. Ezt követően kezdődött el a holokauszt.
Hetvennégy évvel a wannsee-i konferencia és hetvenegy évvel az auschwitzi tábor felszabadulása után azt a kérdést teszi fel Szilágyi Varga filmje, amelyet Kertész Imre is feltett egy Magyarországon is méltán népszerű filmről, Az élet szép című romantikus holokauszt-vígjátékról elmélkedve.
Auschwitz mindkettejük szerint olyan érték, amelynek birtoklását ki kell érdemelni. Az ember lehetőségeiről és esélyeiről szerzett értékes tudásunkról van szó,
hirdetés
amelyet nem birtokolhat el tőlünk senki. Vigyázni kell az emlékezetére, és akié Auschwitz, azé a felelősség, hogy megfelelően adja tovább.
Hajnali láz, Az Eichmann-show, Saul fia, Memento
Filmvetítésekkel emlékezik meg az áldozatokról január 27-én az Uránia Nemzeti Filmszínház. Január 30-án Gyöngyössy Imre és Kabay Barna 1983-ban készült drámáját, a szintén a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelölt Jób lázadását vetítik.
Bő évtizede aktuális már a probléma, hogy kié lesz Auschwitz, amikor végleg kihullik majd jog szerinti birtokosai, az utolsó túlélők kezéből. Az lesz az a pont, amikortól az eleven emlékezet tárgyából végleg múlttá, történelemmé válik. Hogyan lehet majd ezt követően is érzékeltetni, hogy mégsem holt tudás, amelyet érettségi után már alig is szükséges tárolnia az agynak, hogyan lehet elkerülni, hogy a holokausztban megmutatkozó értékes tudás feledésbe menjen?
A jó szándékú emléknapok és emlékbeszédek aligha tartják felszínen ezt a tudást, az emlékezés kiüresedő rituáléi a felejtés szövetségesei valójában.
Az ismert történetsémák és motívumok nélkülözhetetlenek lehetnek, de folytonos újramesélésük nem elég ahhoz, hogy Auschwitz a miénk legyen, ha nem találunk hozzá sajátos perspektívát. Auschwitz emléke rászorul az új nemzedékek kreativitására, a valóság rászorul a művészetre.
Szilágyi Varga Zoltán
hirdetés
A félperces, finom rajzolatú kisfilm kérdése is ez: kié Auschwitz. A sínek mentén játszó kisfiú papírlapon üzenetet kap egy marhavagonból. A lapon szereplő neveknek próbál utánamenni, felkutatni őket, nyomaikat. A gyermeki nyitottság, kíváncsiság a legfőbb esély: hogy meg akarják tudni, kik azok, akik az európai települések ezreiről, milliószám hiányoznak, kik éltek az utcáinkban születésünk előtt és hová lettek. Érdemes követni a gyermek példáját, utánanézni a lapon szereplő neveknek: némelyiküket a Google is elénk hozza. Nem csak a lista élén álló Janusz Korczakot, a kiváló pedagógust, aki önszántából ment a rábízott árva gyerekek kezét fogva a treblinkai táborba, a pusztulásba 1942-ben. Aki őt és a többieket megkeresi szépen, a kisfiú nyomában: azé Auschwitz.
Ártatlan kíváncsiság
Claude Lanzmann (Shoah) és Nemes Jeles László (Saul fia) újszerű mozgóképes megközelítésének talán legfontosabb hatása, hogy ma már lehet, sőt talán muszáj másképp beszélni a holokausztról. Animációs kisfilmjében Szilágyi Varga Zoltán grafikusművész sem a direkt borzalmakat mutatja meg – ezeket a fantáziánkra, illetve a tudáséhségünkre bízza –, hanem kiragad egy emberi momentumot a mindennapokból. Az általa kínált gyermeki szemszög az ártatlanság, de még inkább a kíváncsiság metaforája: nem baj, ha nem ismerünk minden egyes tényt. Ugyanakkor kötelességünk utánajárni az igazságnak. Tenni egy tiszta emberi gesztust. (Cs. G.)
