Burus Tünde, a művészszervezet stratégiai igazgatója szerint viszont értékes egyedi alkotásokat már ők sem kaptak. Mintegy huszonötezer tételt vettek át, amelyeket jelenleg egy gödöllői raktárban őriznek. Értékbecslésük után döntenek majd a sorsukról, ami akár a továbbértékesítés is lehet.
Börcsök Sándor nem erősítette meg azt a korábban felmerült vádat, hogy a műtárgyak tíz százaléka eltűnt. Azt viszont igen, hogy a leltárak nem pontosak és sok alkotás károsodott a korábbi években, évtizedekben a raktározás során. Kérdésünkre elmondta, a Képcsarnok bukásának okát a monopolhelyzet elvesztésén kívül a rendszerváltás után sodródóvá váló gazdálkodásában látja, vagyis hogy a mozgékonnyá váló üzleti környezetben a cég statikus maradt.
A monopolhelyzet vége
Az 1948-ban alapított Képcsarnok vállalat a rendszerváltás előtt szinte egymaga birtokolta a kortárs képzőművészet piacát. Minden megyeközpontban egy, Budapesten pedig több galériát tartott fenn, ahol kortárs festményeket, grafikákat, kisplasztikákat árult. Szervezetileg 1952 óta a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjához, majd a rendszerváltás után, 1992-től az ebből létrejött, Magyar Alkotóművészeti Közalapítványhoz (MAK) tartozott. A rendszerváltás után elkezdődött lassú erodálódása, eladósodása, egyre több kiállítóhelyiségét zárta be, végül 2013 végén beütött a csőd. A bomlás oka nemcsak a monopolhelyzet megszűnése volt, hanem a kilencvenes években és a kétezres években is folytatódó, elkényelmesedett, vezetői jutalmakat osztogató, rossz bérleti szerződéseket kötő, pazarló gazdálkodás.
De a piaci körülmények sem kedveztek. A Váci utcában lévő, elegáns Csók István Termet például, amelynek helyiségét a Képcsarnok bérelte, állandóan ostromolták az üzleti élet cápái. Ez a nagy múltú kiállítóhely 2011 májusában hosszú pereskedés után végül bezárt, mert az V. kerületi önkormányzat annyira megemelte a bérleti díját, hogy ezt már a Képcsarnok nem vállalta. Most cipőbolt található benne. Ugyanekkor tette ki az önkormányzat a Károly körúti Mednyánszky teremből is a Képcsarnokot, majd – mint mára kiderült - áron alul értékesítette a helyet.
A felszámolás útja
E két viszonylag jól menő üzlet elvesztése is hozzájárult ahhoz, hogy a Képcsarnok Kft. 2011-ben 40 millió forintos veszteséggel zárt, árbevétele az előző évinek több mint felére, 383 millióról 168 millióra csökkent.
 |
Miskolc megőrizte Képcsarnokát
Sipos Sz. |
A következő év tavaszán L. Simon László mint az országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke lecsapott: interpellált a parlamentben a cégnél folyó áldatlan gazdálkodás ügyében. Ő nem az V. kerület magas bérleti díját, hanem a Képcsarnok bérbeadási gyakorlatát kárhoztatta – nem ok nélkül. Példának a Teréz körúti Derkovits-termet hozta fel, amelyet a Képcsarnok jelentős kedvezménnyel adott bérbe egy jövedelemérdekelt galériának, miközben saját részére ennél jóval magasabb költséggel bérelte a Falk Miksa utcai Prestige Galériát. L. Simon fel is jelentette az igazgatót, Turi Hedviget, mert egy szúrópróbaszerű ellenőrzésen kiderült, hogy a műtárgyak csaknem 10 százaléka nem volt fellelhető, ráadásul az sem vetett kedvező fényt az igazgatónőre, hogy több képcsarnoki műtárgyat tartott otthon úgymond felelős őrzésre. A kft. kezelésében ekkor papíron mintegy 40 ezer műtárgy volt található több száz millió forint értékben.
Turi Hedviget 2013 januárjában leváltották. Helyére alig fél évre Barabás Lajos műgyűjtő került, de ő sem tudta megállítani a bomlást, 2013 nyarán egy huszonéves fiatalember, Tóth Dániel vette át az ügyvezetését, akinek működése idején néhány hónap múlva végleg be is dőlt a nagy múltú cég és év végén megkezdődött a felszámolás, mely a mai napig tart.
Ingatlanvagyon
Árulják a még meglévő budapesti és vidéki kiállítóhelyeket és a műtárgyállományt is. Sőt nagy részét már el is adták. A Képcsarnok által használt ingatlanok egy része bérlemény, más része saját tulajdon volt. Utóbbiak többségében a cég profiljának megfelelő műkereskedelmi tevékenység folyt, de akadtak olyanok is, amelyek üresen álltak, vagy amelyeket élelmiszerboltnak, pékségnek adtak ki. A felszámoló a bérleményeket visszaadta a tulajdonosoknak, a saját ingatlanokat pedig nyilvános pályázaton próbálta értékesíteni, annak érdekében, hogy az adó- és egyéb tartozásokat kiegyenlítse. A hirdetési árak összértéke több mint 650 millió forintot tesz ki, így a várhatóan befolyó bevételek lehetővé teszik a hitelezői igények rendezését. Az egyik legjelentősebb értékesített egység a pesterzsébeti Bíró Mihály utcában található központi raktár és irodaház volt, amelyet például 105 millió forintért hirdettek meg (a végleges eladási ára viszont nem publikus).
Eladták a budavári, Úri utcai galériájuk működtetésére létrehozott Új Castellum Kft.-t, valamint a békéscsabai, a veszprémi, a szolnoki, a szombathelyi és a győri galériahelyiségeket. Meghirdették a pécsi, a nyíregyházi galériákat is, de ezek egyelőre nem keltek el (Pécsen például így még tovább működhet a boltvezető jóvoltából az ottani Képcsarnok). Egyelőre nem kelt el az értékes budapesti Nagymező utcai, a Teréz körúti és az Üllői úti helyiségcsoport sem (utóbbiban egyébként pékség működik). A Képcsarnok által korábban bérelt Szép utcai központi irodát valamint az egri, székesfehérvári és miskolci galériahelyiségeket kiürítve visszaadták a tulajdonos önkormányzatoknak.
Miskolc kivételével mindenütt meg is szűnt bennük a műkereskedelem. Egyedüliként az országban a miskolci Képcsarnok-galériának sikerült megőriznie profilját, önkormányzati segítséggel. A város, fontosnak tartva a bolt megmentését, megvásárolta a Madarassy István által 1974-ben készített egyedi berendezést és a volt boltvezető, Sípos Tamás vállalkozásában tovább üzemelteti a helyet Ex Képcsarnok néven, mert a helyi közönségnek, úgy tűnik, igénye van rá. A bolt a tavaly májusi újranyitás óta még talpon van. A példa azt mutatja, mégsem egészen biztos, hogy a Képcsarnoknak vesznie kellett.
