galéria megtekintése

Ki sem ássák, ha nem elég régi

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 10. számában
jelent meg.


Csordás Lajos
Népszabadság

Ami nem régebbi ezer évnél, az Kínában nem elég régi ahhoz, hogy kiássák. Ezzel szembesülünk az Iparművészeti Múzeum új kiállításán, amely Az ősi Kína kincsei címmel nyílt meg. A X. század utánról nem is látni régészeti leleteket, csak a használatban fennmaradt iparművészeti emlékeket. A korábbi kínai évezredeket százötven tárgy villantja fel.

Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum igazgatója rendezte a mostani kiállítást. Az agyaghadsereg és a mostanihoz hasonló kínai kiállítás utoljára 1988-ban vendégeskedett Budapesten, a Nemzeti Múzeumban, melyet akkor 220 ezren láttak
Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum igazgatója rendezte a mostani kiállítást. Az agyaghadsereg és a mostanihoz hasonló kínai kiállítás utoljára 1988-ban vendégeskedett Budapesten, a Nemzeti Múzeumban, melyet akkor 220 ezren láttak
Reviczky Zsolt / Népszabadság

A kiállítás középpontjában az a két cserépkatona áll (illetve térdel), amelyet a Kínát először egyesítő Csin Si Huang-ti sírjának mellékleteiként temettek a földbe időszámításunk előtt 209–210-ben. Huang-ti neve később a császár szinonimája lett a kínai nyelvben. Ő vezetett be először egységes pénzt is: középen négyzet alakú lyukkal ellátott bronzérméket, melyek a régebbi ásó-, kés- és kagylóalakú helyi pénzeket váltották fel.

 

A halálát követő belharcokból a Han-dinasztia (i. e. 206–i. sz. 220) emelkedett ki, amely Kína egyik legjelentősebb történelmi korszaka, olyannyira, hogy a kínaiak a mai napig hanoknak nevezik magukat. Ezen időszak alatt megszilárdult a birodalom egységes kormányzása, látványosan fejlődtek a művészetek is. Látszik ez például azokon az agyagból égetett, lendületesen formált lovas szobrokon is, amelyek ezt a korszakot képviselik a kiállításon. Bár lovasok már Huang-ti agyaghadseregében is előfordultak, mégis a Han-kor az, amikor a ló Kínában elterjedt, főleg az ázsiai kontinenst Európával összekötő selyemút kereskedelme révén.

A selyemúton érkezett Kínába a Tang-korban a buddhizmus, és a buddhizmussal együtt megjelentek az aranyból készült kegytárgyak, például a könyörületesség népszerű buddhista istenségéről, Guanyinről. Az immár nem sírdombok alá, hanem hegybe vájt barlangokba temetkező császárok mellé rangjuk szerint változó méretű hivatalnokfigurák sorát helyezték. Hat dinasztia idején is a birodalom központja volt Nanking (Nanjing), a déli főváros. Az itteni múzeumból származó finom tárgyak, filigrán arany ékszerek, fehér és kék porcelántárgyak, színes, állatfigurás kerámiacsempék főleg a Ming-korszakot (1368–1644) szemléltetik. Ekkor helyezték át a birodalmi fővárost Pekingbe, az északi fővárosba. Aztán 1644-ben az északi, mandzsu származású Csing-dinasztia került trónra és maradt egészen a köztársaságig, 1911-ig. Idegen származásuk ellenére átvették a kínai kultúrát és majdnem teljesen asszimilálódtak. Ezt tükrözik a sárkánydíszes selyemköntösök és a csengdői nyári palota múzeumának kincsei: porcelántárgyak, jáde-faragványok, selyemkárpitok, arany és ezüst szertartási tárgyak.

A legkorábbi időszakot a Senhszi Történeti Múzeum kollekciója képviseli, az északi területen helyezkednek el ugyanis Kína első háromezer évének uralkodói központjai. Az első emlékek egészen a neolitikumig vezethetők vissza. Például egy tál alakú, kerámia gyermekkoporsó-fedél, festett hal- és fejforma díszekkel.

AZ ŐSI KÍNA KINCSEI Iparművészeti Múzeum Nyitva: április 19-ig.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.