Két kicsi póni

A heilbronni Katicát az újabb időkben egyszer mutatták be Budapesten, 1994. január 30-án, amikor a Vígszínház felújítás miatt a Nyugati pályaudvar melletti sátorban játszott. Taps közben a rendezőt ölbe kapta a főszereplő és belepottyantotta az előadásban fontos szerepet játszó medencébe.

A rendező Eszenyi Enikő volt, Vihar Frideriket, Sugár grófját pedig akkori férje, Kaszás Attila játszotta. Azt a produkciót a Gyalog galopphoz hasonlítottam, és úgy éreztem, a nagyrészt remek, de blődségig vitt stílusparódia megfojtja a darabot. Ma már biztosan engedékenyebb lennék.

Nyíregyházán Sugár gróf lovait is fölsorolja a műsorfüzet. Rárót és Fecskét, akiket az egyik legátszellemültebb jelenetben említenek, Manfréd és Bindu alakítja, két gyönyörű, bozontos sörényű és patájú törpeló. Keresztes Attila rendezése játékos iróniával, naiv bájjal vonja be az eredeti formájában is különös történelmi lovagdrámát. És ehhez Nyíregyházán megtalálta talán az egyetlen magyar színészt, aki képes ezt a szándékot kiteljesíteni, sőt némi tartalommal is megtölteni. Horváth László Attila természetesen nem úgy viszonyul a harcias középkori várgrófhoz,mint a shetlandi bányalovacskák annak harci ménjeihez, de nem is nagyon másképpen. Ötvenes férfiként adja a 15 esztendősnek mondott leány rajongásának tárgyát, a rettenthetetlen középkori lovagot, a lázálmai hercegnőjét kereső ifjút. Ám a karikatúráról, a torzképről, a gúnyrajzról mégis elhiteti, hogy azért igazi is. Csak nagy szeretettel lehet röhögni rajta. Körülötte eltréfált fondorkodást, komolytalan mérgeződést, vidám rémmesét látunk. Csak Jenei Judit Katicájának ártatlan, tiszta, leküzdhetetlen rajongása igazi, legalábbis a mesék, a legendák igazságával. Fodor Viola díszlete a középkor komor sötétjét, Bianca Imelda Jeremias öltözékei a történelmi kosztümök humorát is éreztetik. A jól működő társulatból Vicei Zsolt felszolgálói magánszáma tűnik ki, annál is inkább, mert ezzel megalapozza későbbi komolykodó császáralakításának mélyebb humorát is.

Napra ugyanakkor, mint Nyíregyházán, a Szputnyik is bemutatta A heilbronni Katicát. Külsőségeiben és bizonyára szándékaiban is egészen más előadásnak kellene lennie. A végeredmény azonban nincs is olyan rettentően messze a nyíregyházitól. Legszebben itt is a történet humora csillog. A Jurányi nagyobbik termében díszlet természetesen szinte semmi. Fehér lepedő előtt két asztal, néhány szék. Szükség esetén reflektorok, lámpasorok segítik az illúziót. Nem a történelmit persze.

Pető Kata fekete-fehér jelmezei absztrahálást, intellektuális lényegre törést sugallnak, és a törékenységet, a veszélyeztetettséget emelik ki még. A Vihar Frideriket játszó Hajduk Károly egyre élesebb profiljáról és mind magasabb homlokáról pedig világít a szellemiség. Hozzá penge ajkán most sokszor gyöngédség, jóakarat játszik. Jankovics Péter csontos koponyája pedig akár a bírót, akár a császárt adja, csaknem félelmetesebb, mint Nyíregyházán az egész halálfejálarcos vésztörvényszék. Kurta Niké finom mosollyal sugározza Katica rajongását, Bach Kata gonosz Kunigundája viszont frivolan biggyeszti száját. Az összes kisebb szerepben fellépő Szabó Zoltán sok érdekes arcot mutat.

Az ifjú rendező, Kovács D. Dániel a kiadósan megrövidített darab (dramaturg Fekete Ádám) idilli befejezését harapósabbal toldotta meg, az esküvőn Kunigunda bosszút emleget, miközben az egyik lovag, akit Vihar Friderik korábban csaknem halálra sebzett, de felgyógyult, groteszken szimbolikus mozdulatokkal lenyilazza az egész násznépet. Ez igazából nincs benne az addigiakban, meg amúgy is eléggé sokat használt patron. A sok részletében szellemes előadás eredetibb véget érdemelt volna.

 

HEINRICH VON KLEIST: TŰZPRÓBA AVAGY A HEILBRONNI KATICA
Móricz Zsigmond Színház (Nyíregyháza)

A HEILBRONNI KATICA
Szputnyik Hajózási Társaság Jurányi Ház (Budapest)

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.