Most a Hamletet rendezte meg a Márkus Emília-kamarateremben, szinte mintha valóságshow lenne, csak éppen a televíziós műfaj külsőségei nélkül. De a lecsupaszítás hasonló. Takács Lilla díszlete mai nappali, Zelenka Nóra jelmezei mai ruhák. Rövidre fogott családi dráma zajlik. A szellem a konyhában jelenik meg, nincs a barát Horatio, nincsenek őrök, udvaroncok, utazás Angliába, kalózkaland és levélcsere, Rosencrantzot és Guildensternt a konyhában egy füstbombával intézi el Hamlet, miután az ajtó mögül kihallgatja, hogy Claudius parancsot ad nekik a megölésére. Nincsenek norvégok, Fortinbras sincs, nincs politika. Színészek és sírásók sincsenek, az egérfogó-jelenetet Hamlet egyedül adja elő, furcsa viccmesélős műsorba ágyazva. Mély filozófia sincs: a híres monológból annyi marad, hogy „lenni vagy nem lenni, ez a kérdés bazmeg”.

László Zsolt és Cserhalmi György Wágner Csapó József / Népszabadság

Vannak helyette fanyar iróniával előadott, jól követhető, élvezettel nézhető jelenetek, vannak gondos színészi alakítások: Mertz Tibor ikerpárként jeleníti meg a szellemkirályt és gyilkos testvérét, Szabó Tibor tolókocsiban adja Polonius apai-kamarási fontoskodását, Csonka Szilvia Gertrudja csinoska vezetőfeleség, Sodró Eliza érző lelkű Ophelia. És van egy jelentékeny Hamlet. Bajomi Nagy György lomha, sérülékeny, depressziós királyfi, aki éppen öngyilkos akar lenni, amikor a szellem feladatot ad neki. Csak a közönséggel van bensőséges kapcsolata, ránk bízza titkát, hogy csak játssza a bolondot, a mi segítségünket kéri, hogy ne áruljuk el.

Szikora János direktori rendezésében Székesfehérváron van minden. Igazi Hamlet-show. Forgón három enteriőr, eléjük néha várfal ereszkedik, fölötte hídon is lehet játszani. Középkori és mai ruhák teremtenek színes kavalkádot (díszlet, jelmez: Kovács Yvette Alida). Eleinte úgy látszik, mintha gondolat is lenne, a királyi pár hálószobájából a középkori kellékeket kiviszik, modernizálnak. A királyné kivetkőzik körgalléros fekete gyászruhájából, majd az udvaroncok is megválnak a buggyos térdnadrágoktól. A szellem Arany János fordításában beszél, mások inkább Nádasdy Ádámét mondják. Évszázadokat átugró rendszerváltás folyik, bár lehet, hogy csak a hagyományoktól válik meg az új király elerkölcstelenedett generációja.

Hogy ennyi eszme megtartana-e egy erős Hamlet-előadást, azt azonban nem tudjuk meg. Egyre esetlegesebb ötletek törnek gondolatot és hangulatot. Az alapjában lelkizős-realisztikus játékmódba rejtélyes szimbólumok keverednek, a nagyapósapkás szellem kisfiúval játszogatva várja fiát a leleplező beszélgetésre, máskor Horváth Csaba stilizált koreográfiái és Ophelia szenvedélyes dobszólói zúzzák szét a stílust. A második rész elején az egérfogó színjáték brechti hangzású kórussal indul, a sorsdöntő vívásból a kimódolt mozgás minden érzést kiöl.

László Zsolt kissé túlkorosan is nagyon jó Hamlet lehetne egy hozzá igazított előadásban. Cserhalmi György és Gáspár Sándor színészegyénisége súlyával van jelen a showban, és a többi szereplő is lelkiismeretesen törekszik megfelelni a kiismerhetetlen rendezői szándéknak.

SHAKESPEARE: HAMLET Weöres Sándor Színház, Szombathely, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár