galéria megtekintése

„Megint egy magyar alkotás változtatja meg a filmművészetet”

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 23. számában
jelent meg.


Kelen Károly
Népszabadság

A Magyar Nemzeti Filmalap bizottsága ezen a héten is dönt a támogatások megítéléséről. A pályázók között van Mészáros Márta új Aurelia borealis (Északi fény) című filmterve is, amely egy eddig tabunak számító témával foglalkozik: mi lett a megszálló orosz katonák gyerekeivel (és asszonyaival)?

– Már évekkel ezelőtt szó volt erről a tervről, azt lehetett hinni, hogy nem lesz belőle semmi.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Állandó forgatókönyvíróm, Pataki Éva az első változatot, amit Jancsó Zoltánnal hárman írtunk, beadta az Európai Unió Script Teast programjába. A zsűri több száz terv közül érdemesnek tartotta arra, hogy a berlini és a cannes-i filmfesztivál idején működő forgatókönyv-írói workshopon angol és amerikai szakemberek irányításával fejlessze, és azok közé választották, amelyeket a szervezet a producerek figyelmébe ajánlj.

 

– Olyan fejlesztőkurzus volt, amilyet itthon Andrew Vajna szorgalmaz?

– Igen, de nem baj, ha alaposan elő van készítve a film. A producer a nemrégiben a Liza, a rókatündérrel szép sikert arató Major István (Film Team). Az ő figyelmébe Gül Togay kreatív producer ajánlotta, aki első perctől beleszeretett a történetbe. Elszántan harcol érte, együtt gondolkodunk.

– Törőcsik Mari alakítja majd a film főhősét, egy súlyos titkot hurcoló asszonyt, aki idős korában rájön, tovább nem hazudhat, el kell mondania gyermekének az igazat, az Ausztriát megszálló orosz katonától fogant lányának születése igazi történetét.

– A téma még ma is tabu. Bécs 1955-ig – ahogy Berlin később is –négy zónára volt osztva. A megszálló katonák pedig itt is, ott is kapcsolatba kerültek lányokkal. Legalább háromszázezer gyermek született az ilyen kapcsolatokból.

– Háromezer?

– Nem. Háromszázezer félig angol, francia, amerikai, orosz, félig osztrák vagy német gyerek.

Ahol háború van, és a katonák érintkeznek a civil lakossággal, ott mindig van erőszak, prostitúció és szerelem is. Az oroszok ezt nem nézték jó szemmel, ha kitudódott egy-egy ilyen eset, eltűntek a tisztjeik és az asszonyok is Bécsből. Szibériába vitték őket,

sokat ki is végeztek. Szörnyű történetek, és nemcsak a hatóságok, az érintettek sem beszélnek róla. A saját családjuk, a környezetük sem fogadja el sem őket, sem „ruszki” gyerekeiket. Európában százezerszám élnek ezek az úgynevezett „háborús gyerekek”, akik közül sokan ma sem tudják, ki volt az apjuk, mi az identitásuk. A filmre készülve forgattunk egy dokumentumfilmet Ausztriában, abban már beszélnek erről, több megrázó riportot készítettünk.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Törőcsik mint osztrák asszony?

– Magyar, aki 1955-ben próbál a szerelmével átjutni a határon Ausztriába, de elkapják őket az oroszok, a fiút megölik, a lányt megerőszakolják. Eljut Bécsbe, ahol találkozik egy osztrák nővel, akinek viszont szerelemgyereke születik egy orosz tiszttől. A kapcsolat kitudódik, a tisztet hazarendelik, a nő eltűnik. A gyereket is elvinnék az oroszok, és akkor a magyar nő az erőszakban fogant saját lányát adja oda a szerelemből született másik helyett…

– Jaj! Ezt kell elmesélnie a már felnőtt lányának?

– A Törőcsik által játszott figura

egész életében keresi eltűnt barátnőjét. Amikor értesül a haláláról, kómába esik, és amikor magához tér, tudja, már nem titkolhatja tovább az igazságot.

A hazugságok és titkok a mai napig mérgezik az életünket. Várom már a forgatást: amikor elnézem Törőcsik Mari ma is gyönyörű arcát, bölcsességét, tudom, hogy ebből egy nagy alakítás születik. Ahogy a lányát játszó Agata Kulesza tehetsége is sugárzó. (Ő többek között a tavaly Oscart nyert lda című lengyel filmből ismerős. – A szerk.). És csodás módon találtam hozzájuk megfelelő operatőrt.

– Csoda kellett hozzá?

– Varsó közepén ültem egy presszóban egyedül. Esküszöm, éppen azon gondolkoztam, ki lehetne az operatőr, amikor ismerősnek tűnt egy fiatal férfi a bárpultnál. Ő az! – gondoltam. Annak a Witold Sobocinskinak az unokája, aki Wajdával az Ígéret földjét készítette, és annak a Piotr Sobocinskinak a fia, aki Kieslowskival dolgozott a Három szín trilógia darabjain, meg az én Hetedik szoba című olasz filmemen. Ez az ifjú Piotr is nagyszerű operatőr lett, és ott rögtön meg is egyeztünk!

– Nemrég Skrabski Fruzsina is készített dokumentumfilmet az oroszok megerőszakolta nőkről…

– Ő már egy másik nemzedék, másként gondolkozik, nem mondok semmit: joga van másként látni a dolgokat.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Nem elégedett az új nemzedékkel?

– Ellenkezőleg. A magyar filmnek mindig voltak tehetségei, ma is vannak, szívesen nézem a filmjeiket. Most megint fordulóponthoz értünk. Annak idején is sok nagyszerű alkotó volt, de a nemzetközi kiugráshoz kellett egy nagy lökés. Akkor jött Jancsó a Szegénylegényekkel. Maga után húzott egy generációt. Hirtelen érdeklődni kezdtek a magyar film iránt a világban, ennek nyomán futott be Szabó István, Sára Sándor, Gál István, Gyarmaty Lívia és én is. Most is sok erős fiatal van, de ami kitárja előttük a világot, az a Saul fia. Megint egy magyar alkotás változtatja meg a filmművészetet, nagyon jókor jött, nagyon örülök neki!

– Nem éppen a szórakoztató kategória.

– Nem,

a magyar filmnek sosem állt jól a hollywoodi stílus. És azt hiszem, most Vajna is megértette, hogy ez a járható út,

nekünk a saját történeteinket kell elmesélnünk, ezzel lehet betörni a világpiacra, és már itthon is több lett a néző.

– Örül annak, hogy női rendezők is vannak az újak között?

Horváth Lili díjakat nyert Karlovy Varyban, Zomborácz Virág filmje is izgalmas, kész Enyedi Ildikó új műve is, kíváncsi vagyok rá. A filmalapnál is van pártolójuk, úgy látom, Havas Ágnes vezérigazgató szívügye a női vonal. Talán én is hozzájárultam ahhoz, hogy megértsék, szükség van arra a másik nézőpontra, amit a nő alkotók hoznak a filmművészetbe, fontos, hogy ők is hallassák hangjukat társadalmi kérdésekben.

Névjegy

MÉSZÁROS MÁRTA

Az 1931-ben született filmrendező szovjetunióbeli, majd az ’56-os forradalom utáni hazai életéről szinte mindent tud, aki látta Napló-sorozatát. A női lélekről, a szüléshez, a gyerekhez, az örökbefogadáshoz való viszonyról és gondolkodásról rengeteget tud meg, aki filmjeit nézi. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas, berlini, cannes-i, velencei, chicagói, viareggiói fesztiváldíjas művész utolsó mozifilmje az Eszenyi Enikő főszereplésével készült Utolsó jelentés Annáról (2009).

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.