Képzőművészeti társkereső

Az Első Magyar Látványtár neve meseszerű, kissé archaikus. Pedig a rendszerváltozás után, a Balatonfelvidéki Tapolca Diszel felújított, öreg malomépületében létrehozott művészeti magángyűjtemény éppenséggel nagyon is valódi, jelenkori. Az aktuális művészeti irányzatokat is képes fürgén követni, és saját terében vagy idegen galériákban rendezett kiállításain a játékos ötletekkel sem spórol.

Példa erre a budapesti Fészek Galériában most látható, Az apollói és dionüszoszi nyár című tárlat, melyre a két kurátor: Steffanits István és Vörösváry Ákos képpárokat válogatott. Olyanokat, amelyek közül egyik-másik eleve képpárnak született, némelyekről viszont Vörösváry Ákos fedezte fel, hogy összetartoznak. Ahogy ő fogalmaz: – Előfordult az évek során, hogy szelíd erőszakkal boronáltunk össze párokat; élhessék ők is – mindnyájunk örömére – a képpárok titokzatos életét.

Vörösváry Ákos és a képpárok
Vörösváry Ákos és a képpárok
Korponai Tamás / Népszabadság

Tény, a képzőművészeti társkereső szolgálat hatékonyan és hatásosan működött, mert erős vizuális szövetségek kerültek elő a raktárak mélyéről, és erős vizuális szövetségek születtek a jótékony közreműködés eredményeképpen is. A néző pedig csak kapkodja a fejét a festmények, tipográfiák, grafikák, objektek és fotók között, amelyek témája néha portré, máskor tájkép, csendélet vagy csatajelenet.

A színes, látványos kiállítás egységei tehát két bekeretezett részből állnak, amelyek valamilyen logikai viszonyban vannak egymással, kiegészítik, erősítik, ellentételezik, esetleg egyenesen feltételezik egymást. Egyszerűbb a helyzet azokkal az alkotásokkal, amelyek eleve képpárnak születtek. Ilyen mások mellett Swierkiewicz Róbert, Sinkó István vagy Somogyi Győző képkettőse, és ilyen a személyes kedvenc is: Karácsonyi László két részből álló, Holnap is majális című munkája. Amelynek egyik darabja egy festmény, rajta Szinyei Merse Pál Majálisának domboldala látható alakok nélkül, a másikon, amely talán a festéshez használt paletta, az odahagyott festékfoltokból a Majális alakjai sejlenek fel, persze háttér nélkül.

A talált párok között is akadnak meglepők, az egyik a Roskó Gábor festette darabból és egy 150-200 éves metszetből áll, a téma pedig azonos: Achilles Patroclos sírjánál. Nem kevésbé furcsa Albert Katalin művészien keretezett 1913-as vicces, párizsi képeslapja, amelyen szárnyas angyalok ücsörögnek a villanydróton (időnként áramütést szenvedve zuhannak alá), párba állítva egy ismeretlen festő képével, amely villanydróton ülő fecskéket ábrázol.

Nem soroljuk a falakon sorakozó munkákat, összegzésképpen csak annyit róluk: sokfélék, meglepők, játékosak, a párba rendeződés lehetőségét örömmel kihasználók, szépek. S ha már fontos, fontossá lett párosokról van szó, nem mehetünk el szó nélkül a megnyitó mellett sem, amelyen két, hasonló lelkülettel muzsikáló zenész játszott: Dresch Mihály az általa kitalált hangszeren, a klarinétot és az ősi kínai furulyát ötvöző Fuhunon, Grencsó István pedig basszusklarinéton. És amikor ez a páros a közönség elé lépett, megint örültünk, hogy kettőt látunk.

Apollói és Dionüszoszi nyár. Képpárok a 25 éves Első Magyar Látványtár gyűjteményéből. A Fészek Galériában január 29-ig látható.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.