A képzőművészet az elmúlt két-három évtizedben olyan változásokon ment keresztül, melyek eltörölték a klasszikus irányzatok közötti éles határvonalakat. Az animáció és a virtuális művészetek progresszivitása és a hagyományos megközelítések azonban gyakran keverednek a hallgatók műveiben.

– A diákjaim helyzete a többi képzőművészhez képest jónak mondható. Felfedezte őket a filmes szakma, ahol a szobrászok a legjobb díszletépítők, így tudnak pénzt is keresni – mondja Farkas Ádám szobrászmester tanítványairól.

A számítógép térhódítását sem gondolja feltétlenül negatív jelenségnek, nem véletlen, hogy ma 3D-ben is készülnek a virtuális plasztikák, de nem ritka a filmre vett szobrászat sem. Előbbire Mara Martin munkái, míg utóbbira Kiss Rita Epreskertben is látható, az emberi test ágytakarókban hagyott nyomait vizsgáló installációja a példa.

Az Epreskert termeiben hagyományosabb alkotások is akadnak. Tóth Balázs Máté diktátorok gyermekkorát ábrázoló sorozata valódi remekmű. Például a Kim-Jong Il az erkélyen, mely egy koszos betonemelvény tetejére helyezett babafejből áll. A szemlélő úgy érzi, mintha a hétéves türannosz-palánta szigorú viaszszemeivel éppen őt bámulná. Ennél kevésbé nyomasztó, viszont legalább ugyanennyire szórakoztató a Fidel a lépcsőn, melyen az óvodás forradalmár lépeget térdzokniban és buggyos ingecskében az államszocializmus és Kuba nyomorba döntése felé.

Míg az Epreskertben a tanulmányszobrok kölcsönöznek különös hangulatot a tágas műtermeknek, az Andrássy úti épület második emeleti termei anatómia-rajzokkal vannak tele. Van valami lenyűgöző abban, ha az ember egy hatalmas szoba közepén áll, melynek falain mívesen megrajzolt lábszárcsontok, koponyák, gerincoszlopok sorakoznak. A vázlatokkal teli termek fölött éppen egy emelettel, a Képző sarkában a festők két fontos műterme van.

– Miért fest az ember ma? Mit lehet tanulni a festészetből? Talán a festői szemléletet, amely átszövi a videóművészetet és az installációs műveket is – vallja Kósa János, az MKE festő tanszékének vezetője.

A magyarországi művészetmenedzsment még gyerekcipőben jár, ellentétben például a ma már szupersztárjainak köszönhetően nagyhatalomnak számító Romániával. Pedig valóban látható néhány remekbe szabott munka, amelyek a Kósa által is említett, a festészetet, mint szemléletmódot alkalmazó alkotások közül kerülnek ki. Zagyvai Péter egyik munkája egy Balzac-szövegrészlet parafrázisa: A hiány esztétikája című installáció egy vörös bársonypárnára irányított fénycsóva, mely a párna közepén álló rejtélyes bemélyedést emeli ki. Nem lehet tudni, hogy mi volt a párnán, amely a mélyedést okozta. Talán semmi. Vagy minden, amire életünkben vágytunk.

A képgrafikusok műtermeiben a festők, szobrászok sokszor erős színeivel szemben inkább visszafogott, mégis erős alkotások láthatóak.  – A képgrafika a képzőművészet kamarazenéje – definiálja a műfajt Madácsy István, a tanszék oktatója.

A litográfiákat, rézkarcokat, szitanyomatokat látva, a szemlélőnek elsőként az tűnik fel, hogy milyen sok a fiktív rézkarc-újság. Abu Yousef Nóra Valóság nevű lapjában a Közel-Kelet rovat vezető anyaga A lelked éhes óriásként lohol utánad, a képtelenségben visszafojtott emberi valód címet viseli, míg Moravszki Kata a Szerencsére senkinek nem esett baja című hírben egy Dunába borult giroszbüfének állít emléket.

A képzőművészet manapság talán legfontosabb ága a tervezőgrafika. A művészet ugyanis nem csupán a múzeumok, galériák műtermeiben létezhet, hanem a mindennapi élet olyan tárgyaiban, mint egy gyógyszer csomagolása, egy ötletes névjegykártya, egy különleges betűtípus. A Képző legfelső szintjén kiállított munkák között A némafilmes és a Kínai elvitelre című mozikhoz készült plakáttervektől egészen a kolbász-csomagolásig és a bankjegy-dizájnig minden megtalálható, ami fel tudja a dobni a hétköznapi vizualitást. A borcímke-pályázatokra készült alkotások közül ilyen például Hegedűs Márton Tour de France-os trikók által inspirált mintája és Radimszky Anna bőrkarkötőbe fogott vörösbora.

Vagy Szász Veronika munkája, melyet kissé nehéz pontosan körülírni. Talán hullámzó évgyűrűket, esetleg egy okos női homlok vonalait idézi.

Három emelettel a föld felett, lábainál a város hever.