– Később a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járt. Az egyházi zene tovább színesítette Krulik Zoltán zenei palettáját.
– Bekerültem a kórusba, és a szakrális eseményeken énekeltünk. Belemerültünk a gregorián dallamokba, miközben hallgattuk a Beatlest, a Rolling Stonest, az Illést, az Omegát is, és én mindeközben a bazilika orgonáját is használhattam. Amikor gyakoroltam, előbb játszottam néhány Bach-korált, aztán átcsúsztam a Procol Harum zenéjébe, ami végül a Gyöngyhajú lány dallamaiban teljesedett ki. De nem szidtak le, csak a kórus vezetője, Kilián atya jegyezte meg mosolyogva: Fiúcska, maga nem csak szent dallamokat játszott, jól hallottam?...
|
Krulik Zoltán
Földi Imre / Népszabadság |
– Pannonhalmán a szent dallamokon kívül ilyeneket is elfogadtak?
– Bizony! Sőt! Nem csak mi szerettük a beatzenét. Botond atyánál lehetett hallgatni az Omega-lemezeket, a nyolcvan felett járó Arisztid atyánál meg a Rolling Stonest. Aztán Budapestre kerültem a Kandó Kálmán Főiskolára, és belecsöppentem egy nagyon inspiratív világba. Akkoriban egyre népszerűbb lett a városi népzene és annak előadói: a Vízöntő, a Kolinda, a Gépfolklór és mások. Egy barátommal mi is elkezdtük az akkori ízlés szerint játszani a népdalokat, lassan bekerültünk ebbe a kultúrkörbe. Miután megismerkedtem az Oregon együttes muzsikájával, én is hangszeres kamarazenét szerettem volna játszani. Ezért született meg 1975-ben a Creatív Stúdió Öt, röviden a CSÖ elnevezésű kvintett, amely átmenetileg összeolvadt a Kolindával. Egy ideig Makám és Kolindaként koncerteztünk, aztán ismét különváltunk, azóta Makám néven zenélünk.
– Első lemezük, a Közelítések tízezer példányban fogyott el, és jöttek a külföldi meghívások is.
A Közelítések nagyon népszerű lett, miként később a Divert Time Into, a Café Bábel és a többi lemez is. Nyugaton minket egy idő után együtt emlegettek az Oregonnal, amit megtisztelőnek éreztünk, de túlzásnak is. Megszállottan kísérleteztünk: megpróbálkoztunk még a kortárs repetitív zenével is, és amikor Grencsó Istvánnal muzsikáltunk, akkor a dzsessz irányába is elmozdultunk. De a zenénket mindig átitattuk balkáni és keleti ízekkel.
– A siker fényében nem gondoltak arra, hogy külföldre költöznek?
– Nem. Szerettünk turnézni, és szerettünk hazajönni. Pedig megesett, hogy Passaunál úgy lerobbant a turnébusz, hogy a német szerelő csak annyit mondott „kaput!”. De akadtak érdekes kalandok is bőven. A 2011-es terrortámadás utáni napokban hisztérikus körülmények között Indiába utaztunk, ahol a Tádzs Mahal előtt egy vallási csetepatéba keveredtünk, az autópályán meg keresztül-kasul mászkáló állatokat, szembejövő autókat és egy önállóan közlekedő szamárkaravánt kerülgettünk. Az utazások során szerzett élményeket napokig mesélhetném.
– A Makám népszerűségét jelzi:még film is készült a zenekarról.
– Ez inkább a véletlennek köszönhető. Egy-egy hosszabb külföldi utunkon néha brahiból kimentünk az utcára zenélni. Aztán megpróbáltuk ezt a nyolcvanas évek közepén a Vörösmarty téren is, ahol meglátott minket Zolnay Pál filmrendező. Elcsodálkozott, hogy mit keresünk ott, de megtetszett neki a dolog, és másnap felhívott, hogy Utcazenészek címmel forgatna egy filmet rólunk. Bár nem voltunk utcazenészek, mégis elvállaltuk, mert furcsa, érdekes, játékfilmes/dokumentarista mozit tervezett. Elvitt minket szokatlan közterekre zenélni, például az Ecserire, a Fény utcai piacra, és még egy vonat platóján is játszottunk.
– Korábban azt mondta, nem igazán szereti, hogy a Makámot világzenei együttesként határozzák meg.
– A világzene elnevezést a két világháború között Kodály Zoltán is alkalmazta az olyan muzsikával kapcsolatban, amelyben több kulturális hatás integrálódik. Ezt a kifejezést széles körben másfél-két évtizede kereskedelmi céllal kezdték ismét használni azokra a folkalapú zenékre, amelyeket már szerzőhöz lehetett kötni, többféle kultúra zenéjét ötvözte, gondolta tovább.Ma már nem tiltakozunk ellene. Ha világzene, akkor az. Ráadásul ez a szó még nagyon sokáig alkalmas lesz megnevezni a műfajt, mert a világzene időtálló.
– Hogy mennyire, az május 2-án, az ünnepi Makám-koncerten, a Művészetek Palotájában is kiderül.
– Biztosan, mert régi és új dalokat egyaránt játszunk majd. És meghívtunk persze korábbi zenésztársakat is, köztük több énekesnőt, akivel sokat dolgoztunk együtt: Bognár Szilviát, Lovász Irént és Szalóki Ágit, Szirtes Edina Mókust, Hornai Zórát és természetesen Korzenszky Klárit. Szerintem szép, sokszínű koncert lesz.
– Május 2-án lezárják az elmúlt harminc évet. A következő napon új korszak kezdődik a Makám életében?
– Ha arra gondol, hogy új kísérletekbe kezdünk-e, akkor nem. Lényegében kész van az a lemezünk, amelyen Petri György költeményeit zenésítettünk meg, de készül egy Weöres Sándor-albumunk is, valamint előkészületben van egy harmadik CD, azon szerelmes dalok lesznek hallhatók. Képtelenek vagyunk megpihenni.
