Képmentő 84.: (Kéz)állás-keresők

Az a tíz tanuló, aki az 1966-67-es tanév végén fejezte be elméleti és gyakorlati tanulmányait az Állami Artistaképző Iskolában, mit sem tudott arról, hogy vagy harminc év múlva úgy érzi: az a jó artista, aki idehaza ismeretlen.

Az a tíz tanuló, aki az 1966-67-es tanév végén fejezte be elméleti és gyakorlati tanulmányait az Állami Artistaképző Iskolában, mit sem tudott arról, hogy vagy harminc év múlva úgy érzi: az a jó artista, aki idehaza ismeretlen. Tulajdonképpen csak akkor kerülhet be az újságba, ha leesik a trapézról, megharapja az oroszlán, esetleg rekordra készül. A tíz tanuló még nem sejtette: hiába keresett világszám az övék, nem tőlük lesz hangos a magyar sajtó. És míg a jól kreált, ezerszer begyakorolt piramisba álltak össze, fel sem ötlött bennük, hogy negyven év múlva, 2008 októberében bohócnak tanult osztálytársaik és azok tanítványai tüntetnek majd a Fővárosi Nagycirkusz előtt, mert az új műsorból kihagyták őket.


Bár tanáraiktól hallották, az emberek nem tartják az artistákat igazi művészeknek, ez mit sem izgatta őket. Boldogan álmodoztak a manézs fűrészporos illatáról, és inkább az ugrásokra koncentráltak, mint arra, hogy mit sopánkodik mesterük. Azt is csak később hallották, hogy az ország legismertebb bűvésze, Rodolfo, aki például nyomozók jelenlétében legálisan végiglopta a hatos villamost, azért „hajtott” az Érdemes- és a Kiváló Művészi elismerésre, hogy nagyobb presztízse legyen a szakmának. (De tényleg ő lett az, aki a cirkusz világából elsőként megkapta a díjakat.)


Az első tizenöt artistát állami keretek között 1951 januárjától kezdte képezni néhány lelkes tanár a Belvárosban, egy Arany János utcai tánciskolában. Állítólag azért ott, mert a későbbi igazgató, Baross Imre közeli hozzátartozójáé volt az iskola, amelyet csak így tudtak megmenteni az államosítástól. A mai helyére 1959-ben költözött az intézmény, itt működött Szentpál Olga mozgásművészeti tanodája. És úgy hírlik, az államosítástól ezt is a leendő légtornászok, zsonglőrök, akrobaták és bohócok óvták meg.
A régi ház helyére 1973-ban aztán újat húztak, és az artisták képzésére rendezték be. Hét évvel később az összes bélyegzőt, levélpapírt ki kellett cserélni, mert az iskola intézeti rangra emelkedett. Aztán 2007-től az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól átvette az új fenntartó: a Magyar Cirkusz és Varieté Kht.. Ma úgy hívják: Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola.  


A szakma azért volt igen népszerű a hatvanas-hetvenes években, mert akkoriban csak a sportolók és a művészek járhattak gyakran külföldre, és ugye, a cirkusz csillagai – hivatalosan – ez utóbbi csapatba tartoztak. Szükség is volt a külföldi fellépésre, mert 1966 márciusában lebontották a Városligetben az ország egyetlen kő cirkuszépületét, hogy újat építsenek a helyére. A képen látható artistanövendékeknek (is) 1971-ig kellett várniuk, hogy megnyisson az új Fővárosi Nagycirkusz, élén női igazgatóval: Eötvös Gábornéval, a nagyhírű Picard-dinasztia leszármazottjával. Bár az épület akkor modernnek számított, elfelejtettek kupolát tervezni rá, így bizonyos légtornász számokat sosem tudtak itt bemutatni, mert hiányzott a megfelelő belmagasság. De ma már nemcsak ez a baj vele, omlik, romlik, bomlik… felújításra vár. A Baross Imre szakiskolában ma már túljelentkezés van, és úgy hírlik, a végzett artisták 95 százaléka el is tud helyezkedni. Aki nem a Fővárosi Nagycirkusznál, az külföldön, utazó társulatoknál, színházakban vagy jégrevükben.

 

(Kéz)álláskeresők. Vizsga az artista intézetben
(Kéz)álláskeresők. Vizsga az artista intézetben
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.