A képen látható háromszor-is-bisztró egy fölöttébb kocsmaigényes helyen működött, a Csikágóban. 1896 elején még nem volt itt semmi egyéb, csak konyhakertek, káposztaföldek. 1898 végére viszont már készen is lett az egész Csikágó. Két év alatt teleépítették a Thököly út - Rottenbiller utca - Damjanich utca - Aréna út (Dózsa György út) négyszögét szabályos úthálózatban elrendezett, túlnyomórészt három emeletes, körfolyosós bérkaszárnyákkal.

Ez a tempó még a millenniumi idők nagy építkezési lázában is megdöbbentette és a borzasztó gyors növekedeéséről híres Chicagóra emlékeztette a pestieket. Ezért, és nem a bűnügyi fertőzöttség miatt kapta az Erzsébetváros külső része a becenevét, hiszen Csikágó már rég Csikágó volt, mire Chicago a bűn fővárosa lett.

A képen látható bisztró-kocsma azon a sarkon áll, melyen a sors kegyetlenül és csudálatosan összepödri az esendő, kusza életek fonalát Békés Pál Csikágó című „gangregényében", melyet méltán nevezett Spiró György megjelenésekor, négy évvel ezelőtt - négy évvel a szerző korai, minapi halála előtt - „az elmúlt évek egyik legjelentősebb prózai teljesítményének".

Fotósunk, Bánhalmi János a kép készítésekor az István (akkor Landler Jenő) út 19. előtt állt, nagyjából a közért (élelmiszerbolt) bejáratánál. Ennek a háznak az első emeleti saroklakásába (Eörsi László szíves közlése szerint) egy felkelőcsapat vette be magát '56-ban. Innen lőttek a Nefelejcs utcán át a Keleti felé a szovjet tankokra s az István úton át a Bethlen mozira (ma Közép-Európai Táncszínház), ahol (tévesen) ávósokat sejtettek. Az utóbb persze szétlőtt saroklakás Békés Miklós orvosé volt. Az ő fia volt a Pál, aki a nagy lövöldözések idején a ház óvóhelyen üvöltött tejért, ahogy a nyolc hónapos torkán kifért.

Nem egyedül üvöltött - ezt is tudjuk a gangregényből (melyben persze semmi sem úgy van, ahogy volt, de azért mégis). A csecsemők, a „tejportestvérek" táplálása és elhallgattatása végett az útkereszteződés harmadik saroképületében működő gyógyszertárból próbált a patikus tejporos zacskókat áthajítani a Nefelejcs utca fölött, melyet tűz alatt tartott egy orosz (picit persze magyar) mesterlövész, aki azt a parancsot kapta, hogy mindenre lőjön, ami a Nefelejcs utca légterében megjelenik, légyen az ember vagy tejpor.

A közért megvan. Most CBA. A patika is megvan, a Super Pharma hálózathoz tartozik. A kocsma helyén a fővárosi Bécsi szelet vendéglők egyike működik. A Thököly út és a Nefelejcs utca sarkára kirendelt mesterlövész ma egy KFC és egy Interspar között hasalna, egy utcával arrébb pedig egy Burger King és egy McDonald's között hasalhatna.

Évtizedeken át, akkor is, amikor ez a kép készült, Csikágó volt Európa legsűrűbben lakott, legzsúfoltabb városrésze. Itt jutott egy-egy lakosra átlagosan a legkevesebb zöldfelület. A zsúfoltság ma már talán egy picit kisebb, a hely szelleme viszont savanyúbb. Itt mindig sok volt a szegényember, sok volt a kín, a küszködés, a bűn és a kocsma, sok volt a szűk, sötét lakás és a lakbérhátralék, de azért éltek itt jól szituált polgárok, nem is olyan kevesen.

A pesti bérházak lakásállománya mindig vegyes volt, kínált lakóhelyet szegénynek, szerénynek és tehetősnek, ezért aztán a bérházas negyedek társadalma is vegyes maradt. A szocializmus azonban nem szerette a vegyességet. Csikágó középosztálya, (jelentős részben zsidó) kispolgársága eltűnt, elszivárgott, leginkább a lakótelepek felé. A születésem idején még szinte minden rokonom a Csikágóban, vagy közvetlen közelében élt, mire felnőttem, már mindannyian máshol, többnyire lakótelepeken laktunk.

A mai Csikágóban sok a kényszerbeköltöző, a „leköltöző" a rendszerváltás környékén elszegényedett rétegekből, a fiatal, kezdőlakásos család, akik addig maradnak, amíg jobbra nem telik. Leginkább még azok a fölköltözők, bevándorlók, romák, arabok, ukránok, ázsiaiak becsülik a Csikágót, akik itt tudnak megkapaszkodni, belekapaszkodni a pesti létbe, ami mégis lehetőségeket ígér az őket kibocsátó reménytelen vidékekkel szemben.

A Pardes iroda 2003-as tanulmánya szerint, mely a városrész rehabilitációjának lehetőségeit taglalja: „Csikágó megtartóereje gyenge. Ezt nem az épületállomány határozza meg, hanem a Csikágó megítélése: a 'csikágóiság' nem vállalható, mivel az itt élő félig integrálódott fiatal cigány generációt kivéve az itt lakók nagy részének nem kapcsolódik hozzá semmilyen pozitív képzet." Apám még büszke csikágói volt, számára itt szinte minden házához kapcsolódott valamilyen „pozitív képzet". Még azokhoz is, melyekből az éj közepén kellett ellopakodni a lakbérhátralék miatt.

Csikágóban ma is van kocsma sok. Csak már nem járnak beléjük büszke csikágóiak.

A Képmentő korábbi részei itt olvashatóak és láthatóak