A hetvenes évek végén fertőződött meg, drogozott, közös tűvel szúrta magát, egészen 1982-es kiszállásáig. Házasként volt biszexuális. Tíz-tizenöt partnerével nem mindig használt kondomot. Se őket, se a feleségét nem fertőzte meg.
Negyvenéves volt, a halálra készült. Már csak a tavaszt akarta megérni. Majd a nyarat. Ám jött az ősz, a tél, még mindig élt. Mindenkitől búcsút vett, most mi a dolga? Ekkor jött a közösségi munka gondolata. Előzmény, hogy Salazar uralma miatt bekapcsolódott az 1978-as emberjogi mozgalomba. Párizsban biokémikusnak készült, majd Toscanában borász lett, végül aktivista. – Próbálok a megoldás része lenni, ám ez nagy fizikai kihívás. Ötvenhét évesen nyolcvannak érzem magam. Ha autóba szállok, kézzel emelem be a lábaimat.
Luist három gyógyszerből álló kombinációval kezelték. – Az egyik első páciens voltam, e terápia nélkül fél évet se adtak. Naponta 32 tablettát szedtem – hat adagban. Ma már egyik szert se használják, a mellékhatások miatt. Most napi 3 tablettával szabadnak érzem magam.
Luis eleinte vonakodott bármiféle hivatalosságtól kérni segítséget.
– Nincs mindenkinél beváló módszer, a szexről szólva se. De arra mindenképp ki kell térni, miként vállalhat utódot a kezelt HIV-es.
Luisnak nincs gyereke. AIDS-esként baba közelébe se mert menni. Saját példájával jelzi, az érintett is milyen kevéssé ismeri az átvitel útját: mikor elvágta a kezét a konyhában, napokig senkit nem mert étellel kínálni.
Luis után a helyi drogközpont munkatársa kér szót. – Amikor azt mondom, fiúk, én is meleg vagyok, ellazulnak a széken – játssza el a kórosan sovány Szophoklész. Most beteg, de nem úgy – nevet –, egy hónapja szúrták, tesztje negatív. A szeme alatti mély árkokról azt mondja, örökség ithakai pék apjától. Az apa elfogadta másságát, támogatta londoni tanulmányait.
Megemlítem Szophoklésznek, meglátogatnám a központot. Hívja is az ügyeletes Amáliát, az érdekvédelmi csoport vezetője térképet rajzol. Nikos Dedes, az AIDS Health Foundation kapcsolattartója, ő szerezte meg az USA-ból a működéshez szükséges támogatás 80 százalékát. 150 önkéntesük járja az utcát, tesztért napi 10-15 fiatal jelentkezik.
A Monastiraki állomásig metrózunk Luissal. 2012 novemberében nyílt meg az AthCheckpoint csinos irodája a hangulatos Pittaki utcában. Mindig hárman ügyelnek. Eddig hatezer vendégről készült dosszié, számítógépes fájl. Fent értem meg, a lift azért jött lassan, mert védik a kliens személyiségi jogait. Csöngetéskor a benn levőt a felsőbb szintre viszik, hogy az új érkező ne zavarja a reaktív készítés intimitását. A fogalmat félreértem, amikor Amália azt meséli, nagyon sírt az első után. Angoltanár lenne ma is, de megismert egy fiút, aki a mássága miatti nehézségeiről beszélve megindította és ezzel magához láncolta. Egyre több időt töltött a melegközösségben. Végül felkérték, vállaljon munkát a theszaloníki irodán. Igent mondott.
|
Életkép a budapesti melegfelvonulásról. Athénban ismeretlen az ünneplők zaklatása
Kocsis Zoltán / Népszabadság |
Körbevezet. A raktárban dobozokban tűk, reagensek, steril kesztyűk – a HIV-teszt kellékei. Kibont egy tégelyt, kérem, imitálja csak a teszt menetét. Amáliának más ötlete támad. Nem akarom-e meghallgatni a 40 perces tájékoztató beavatást, mintha én is egy drogos, netán HIV-fertőzött kliens volnék? Egyből vállalom. Felkészülök, engem is megterhel majd, mint őt az első. De kiderül, nem a terápiás beszélgetés, hanem az zaklatta fel, hogy pozitív lett a teszt, amelyet egy olyan fiúnak csinált, aki álmai férfija lehetett volna. A meleg fiú a teszt révén szembesült vele: nem volt véletlen, hogy a legutóbbi véradása után azt mondták a klinikán, donációját nem tudják használni. Láttak valamit a vérében. Azt, ami miatt a kis tégelyben megjelent a második kék pont is…
Elhangzik az első személyes kérdés: csináltattam-e valaha AIDS-tesztet, tudom-e mikor. Készülök a miértre, de nem hangzik el. Meglep. – Nem akarod megtudni, miért? Nem cél, hogy felidézzem az elfojtott múltat? – Hogy faggatózhatnék? Mindenki legbensőbb magánügye, mi történt vele, és ő mit tett! Inkább azt kérdi, tudom-e, mi a különbség a HIV és az AIDS között. Hát hogyne, vágom rá. Azt is, hogyan terjed a HIV? – Testnedvekkel: ondóval, vérrel, nyállal. – Amália halkan megjegyzi: kettő ide sorolható. (Ajjaj, mit tudok rosszul?) – A sperma mellett a vér fertőz. Főleg menstruáció alatt, anális érintkezés során, a drogosok tűjével, hiszen a tűben maradhat fertőzött vér. Míg a HIV vírus szabad levegőn rövid ideig él, a hepatitisé akár 15 órán át is fertőző marad. Viszont a nyál nem továbbítja a vírust, se a könny, az izzadtság – hamis riogatás a sport, az edzés közbeni átvitel. Ám egy másik testnedv, a tej nagyon is fertőz. HIV-fertőzött anya nem szoptathat. Nem szülhet hüvelyi úton. Császáros babája 28 napon át kap antiretrovirális kezelést. Viszont a HIV-pozitív apának is lehet gyereke – spermamosás után! A tisztított ondót ültetik be a méhbe.
Most jön a pikáns rész: az orális szex. Mi legyen a szájba kerülő ondóval? Hogyan csökkenthető a fertőzőképessége? Úgy, ha nem tartogatjuk a szánkban, hanem ahogy van, az egész cuccot egyből lenyeljük! Csak ne legyen vérző seb, fekély a torokban, nyelőcsőben, gyomorban, mert azokon át is fertőzhet.
Ezért a randevú előtt kerüljük a hámsérüléseket.
Egy órával előtte ne mossunk fogat, ne használjunk fogselymet. – Amikor török fiatalok felvilágosító előadásán a „nyeld a cuccot!” részhez értem, kitört a röhögés – mondja Amália. Egyetlen szavamról le nem maradtak volna. Mi van, ha arcra spriccel az ondó? Azt is nyaljuk le? Nem, hagyjuk megszáradni, jócskán a randevú után mossuk le. Ne dörzsöljük a szembe, mert kicsípi, gyulladást okozva. Az érzékeny nyálkahártya könnyen továbbviszi a fertőzést.
Eztán újra megkérdi, biztosan meg akarom-e ismerni a reaktívomat. – Ha pozitív, meg tudsz birkózni vele? – Örülnék, hogy ez a mai véletlen találkozónk hozzásegít a mielőbbi orvosi segítséghez. Ha negatív, élek tovább, mint eddig. Miért kérdi ilyen komolyan? Mert nagy a felelőssége, mondja, senkit nem tehet ki olyan helyzetnek, amivel nem tud megbirkózni. Ha úgy ítéli meg, hogy összeroppannék, nem kínálhatná fel a tesztet. Pszichológust hívna a következő reaktívra.
Mi van, ha nincs következő, ha soha többé nem szánja rá magát a kliens?Most itt ül, s a diagnózis nyomán indulhatna a terápia. Elveszítheti a fertőzött ezt az esélyt a kérdező elgyávulása miatt? Töprengett ő is, de szakemberek meggyőzték. Ha az illető nem érett a helyzet fogadására, várni kell. Most Amália úgy ítél(i) meg, tudom kezelni a helyzetet. (Ezt unokáim fényképei mondatják vele, vagy öreg volnék a partnercserére?)
Gumikesztyűt húz, előveszi az eszközöket. A kezem hűvös és sima, jegyzi meg. – A meleg ujjakból könnyebben jön a vér –, azzal belebök az alkohollal letisztított ujjbegybe. Fio lába engedi a vért, reagenst csöppent rá. Lezárja, felrázza, tégelybe önti, aminek tán szivacsos az alja. Az ott lévő anyag rögtön elnyeli a folyadékot. De annyira nyirkos, hogy az újabb reagens: a színező, elő tud hívni egy icipici pöttyöt. Az első kék pontot. Ez azt mutatja, az előkészület rendben zajlott. Minden készen áll a (végső) igazságra. Jöhet a valódi reagens, ami elárulja, HIV-pozitív vagyok-e. Csöppent, és már mondja is: nincs reaktívom. Ha lenne, azonnal megjelent volna a második kék pont. (Most értem meg a hazai intézmény névválasztását.)
|
Ha az illető nem érett a helyzet fogadására, várni kell
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Amíg Amália velem foglalkozik, az önkéntesek a tetőtérben készítik az ünnepi csomagokat. Luis a többiek között ül a nagy asztalnál, ahol hegyekben áll a kondom, síkosító, szórólap. Közéjük ülök tasakolni. Szemem sarkából látom,
Luis fárad, egyre kevésbé figyel arra, hogy a kezelés mellékhatásaként rárakódott 20-25 kg túlsúlyt jól rejti-e extra-nagy trikója. – A test átalakul, a hatalmas tömegben felszaporodó zsírszövet hájfeleslegként rakódik le. Hol a nyaki régióban, nálam főleg deréktájon, meg a hátamon – panaszolta.
Most önfeledten szívja a cigit, élvezi az otthonos hangulatot, eközben lazán hátraengedi magát a széken. A póló alól, itt-ott,mint egy kidurrant rózsaszín úszógumi egy-egy fityegő darabja, hurkák türemkednek elő. Amália félrenéz, engem nem zavar. Amikor azt kérdezte Amália, ha nem ismertem még AIDS-beteget, most hogy érzem magam Luis társaságában, őszinte a válaszom: jól! Megkedveltem őt. Szinte feltűnést keltő közvetlen barátsággal társalogtam vele a metrón, lássa csak a többi utas, ezzel a fura – de nekem vállalható – alakkal vagyok.
Szívesen maradnánk a Gay Pride- ra, de a szemináriumi meghívás eddig szólt. Reggel hazautazunk. Három héttel később, a budapesti melegfelvonulás kordonjait látva, irigykedve gondolok görög barátaimra. Szophoklész azt írta, tízezrek szórakoztak a parádé alatt, után – résztvevők és városi nézelődők. Athénban semmiféle atrocitás nem történt.
