„Tudja, a bizniszt, az alkotóképességet és a szerelmet az emberi agynak ugyanaz a része felügyeli, ezért a jó költők között nincs jó üzletember. És fordítva. Különben a szerelmes üzletember sem életképes…” –mondja Pavel Nyikolajevics Sarmanov a Vörös Nyíl expresszen Pityer felé. Az Aerofond repülőgépgyártó cég alapító-igazgatója egy kupéban utazva Szkabicsevszkij tollforgatóval elmeséli karrier- és „szerelmi” regényét, azzal, hogy öntudatos, ám vékony bukszájú útitársa formálja azt elbeszéléssé.
Jurij Poljakov lenyűgözött a posztszovjet értelmiség(i) válságát és az irodalmat helyettesítő irodalmi hírnév jelenségét ábrázoló Gödölye tejben című szatírájával. 2009-es remeklésében egy moszkvai irodalmár fogadásból egy tizenkét darabos aranyköpéskészlet segítségével gyárt „zsenit” és kultírót a félanalfabéta Vityok Akasin daruhorog-kezelőből. Az egykor berepülő pilótának készült Sarmanov pályája egy moszkvai szabadtéri repülőmúzeum őreként ívelt fölfelé, mikor is főiskolásként teherszállító helikoptereket adott ki pásztorórára, kötelező extraként vodkával. Eztán ejtőernyőugró-tornyot bérelt ki öngyilkos hajlamúaknak. A magát a kapitalizmus Gavroche-ának nevező férfiú üzleti értelemben lángelme, mégis nyuszikámnak szólította a titkárnője és végzete, Jekatyerina Valerjevna.
