A képek szerzője, Hermann Ildi standfotósként dolgozott Nemes Jeles László mellett, de ez a gyűjtemény nem a werk vagy sztenderd forgatási képekből állt össze. A fotós a forgatás szüneteiben „extra” portrékat készített a szereplőkről, de nem mint színészekről, hanem mint szereplőkről, pontosabban figurákról, akik a filmben láthatók. Egyszóval, Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborának arcai elevenednek meg. Hermann a pillanat nagy alakításait örökítette meg – meggyőző ízléssel és lenyűgöző érzékenységgel.

Röhrig Géza (Saul) és a Hermann Ildi, a fotós Teknős Miklós / Népszabadság

– A forgatás első napján Nemes Jeles László rendező és Erdély Mátyás operatőr adta a kezembe a Tomasz Kizny által szerkesztett, La grande terreur en URSS 1937–1938 című fotóalbumot, amelyben szovjet halálraítéltekről kivégzésük előtt készített portrék láthatók – mondta Hermann Ildi a megnyitó előtti sajtóbejáráson arra a kérdésre, hogy mi volt a portrésorozat koncepcionális kiindulópontja. A halálraítéltek portréiból összeállított könyv mélyen megindító képei néhány órával az ítélet végrehajtása előtt készültek. A lengyel fotográfus három éven át tartó kutatásának eredményeként létrejött kötet mérföldkő a XX. századi történelem e sötét korszakának feltárásában.

Hermann Ildi kiállításának további érdekessége, hogy a film készítői nemcsak hogy ambicionálták a portrésorozat létrejöttét, hanem ügyeltek az egységes atmoszférára is. A HátraArc szelekció képei 35 mm-es celluloid filmre készültek. Sőt, egészen pontosan arra a nyersanyagra, mellyel Erdély Mátyás operatőr dolgozott. A filmanyagot úgymond bekazettázták a fotósnak, és a filmes muszterekkel együtt hívták elő őket.

A kiválasztott harmincegy portré alkotta kiállítást három olyan archív felvétel egészíti ki, amelyeknek a negatívjait az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban őrzik. Aki látta a filmet, tudja, hogy az egyik jelenetben Saul egy fényképezőgéppel az ajtónyíláson keresztül készíti el ezt a néhány felvételt, amit aztán szerencsésen el is tud rejteni, ahogyan az a valóságban is történt 1944 nyarán. Közülük az egyik a filmben pillanatnyi állóképként is feltűnik, a tárlaton most jobban szemügyre vehetjük, illetve az egyik terem falán azokból a szövegekből olvashatók részletek, amelyeket auschwitzi foglyok és sonderkommandósok írtak és rejtettek el – ezeket kézzel festették fel a kiállítás előtt nem sokkal.

A Csizek Gabriella kurátor által összeállított kiállítási anyag: a portrék, az archív felvételek és a kísérő dokumentumok a tervek szerint Budapestről kiindulva sok helyen bemutatkoznak majd a nagyvilágban, már most konkrét megkeresések vannak Párizsból és Brüsszelből.

HátraArc
Portrék a cannes-i nagydíjas Saul fiából
Mai Manó Ház
A kiállítás január 3-ig látogatható.