A királyi palota úgynevezett „északi szárnya” két emelet magas fedett kocsiáthajtó volt ugyanis, olyan közlekedőtér, ahonnan a Hunyadi-udvarba vitt az út. Ez az épületszárny 1905-ben készült el: Hauszmann gyakorlatilag megkettőzte a XVIII. században felépült budai palotát, így ez a szárny a főbejárattal (ma A épületnek nevezzük) a Gellérthegyre néző saroképület (a mai Budapesti Történeti Múzeum) tükörképe lett. A Szent György téri oldalon négyoszlopos kolonnád hívta fel a figyelmet a hármas főkapura, ahol a középső, roppant méretű kocsibehajtót Jungfer Gyula pazar díszítésű, neobarokk vasrácsa fedte, két oldalán pedig szinte eltörpült a két gyalogosbejárat.
Az oszlopok fölötti párkányon impozáns szoborcsoportot helyezett el a tervező. Jankovits Gyula kompozíciójában egy férfi és egy női félakt tartotta kezében az ipar és a kereskedelem attribútumait, köztük pedig ott tornyosult maga Hungária, kezében országcímeres pajzzsal, illetve levélkoszorúval, amelyet a férfi feje fölé tartott.
A főkapu épülete kétemeletes volt, de a domborzati adottságok miatt, ahogy ma is, egyemeletesnek látszott. A benne lévő kiszolgálóhelyiségek közül egyről emlékeznek meg részletesebben is a források. A dunai oldalon itt kapott helyet a nagy táncterem és a buffetcsarnok előtere, amely már maga is a roppant nagyságú és pazar módon díszített díszteremsor része volt. 1937-es keltezésű bedekkerében Megyery Ella úgy írta le ezt a termet, mint „nagyszabású márvány előcsarnokot és ruhatárat, ahonnan Istók friss és szellemes >Libát lopott a cigány< című carrarai márvány zsánerszobrának impresszióját visszük el emlékbe”.
Ez az épület ma alig emlékeztet az eredetire. 1956-ban Janáky István tervezte meg az új formáját: akkor dőlt el, hogy a középső és a déli palotaszárnnyal azonos nagyságúra bővítik ki, azaz nyugat felé egy jelentős méretű kiegészítést kap. A főkaput megszüntették, és a bejáratot az épületszárny túloldalára helyezték át. Az építkezésre 1959-től kezdődően került sor, a hatvanas évek közepén pedig megszületett a döntés, hogy a József nádor térről a korábbi Munkásmozgalmi, ekkor már Legújabbkori Történeti Múzeum gyűjteménye költözik fel ide. Ma a Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállításainak ad otthont.
|
... és ma, immár kapu nélkül, múzeummá átalakítva
Forrás: Budapesti Zöldkalauz |
Ahogy ez az épületszakasz, úgy egyszerűsödött le a világháború utáni átépítés során a Várkertek bejárata és maga a kert is. A legradikálisabb változás a Nemzeti Galéria mai főbejáratánál látható. Vigand Rezső múlt századeleji leírása szerint „a kupola csarnok alatti Habsburg-terembe két oldalán bronz- és kőszobor alakokkal díszes lépcső vezet, alatta bronz alakokkal díszes szökőkút. Előtte áll a Pestre néző Savoyai Eugén herceg lovas szobra. A szobormű Róna József szobrász műve, eredetileg Zenta városának készült, de 1902-ben a várpalota építésének vezetői e helyre helyezték.”
Ennek a lépcsőnek ma már nyoma sincs. Savoyai Jenő szobra viszont, amelyet botrányos pénzügyi csőd miatt a millennium évében a megrendelő nem tudott átvenni, csodák csodájára ma is kényszer szülte helyéről nézi a panorámát.
