galéria megtekintése

Kalandos út vezetett a múzeumi raktárba

Nem kell ahhoz bármiféle ideológiai töltet, hogy egy képzőművészeti alkotást szívfájdalom nélkül megsemmisítsen az utókor. Városképek, ikonikus pop-art művek váltak már a nemtörődömség áldozatává. És ami megússza, gyakran az is láthatatlanul lappang a múzeumi raktárak mélyén.

Bernáth Aurél hatalmas falképe, a Munkásállam, amelyet évekig tartó elfüggönyözés után 2004-ben éber képviselők el akartak takaríttatni a Képviselői Irodaház aulájából, hányatott sorsa dacára szerencsés kivételnek számít. Hiszen ma eredeti helyén, háborítatlanul megszemlélhető, már ha bejut az ember a szigorúan őrzött épületbe. Ugyanilyen mázlista volt a két színházi tárgyú műve az Erkel Színház társalgójában: ezek úgy maradhattak fent, hogy a jelen kormány lefújta a színház bontását. A Dunán című seccója viszont, amelyen a legkevésbé sem sakkozott Kádár János – ellentétben a Munkásállammal – a fővárosi Metropol szálló átfazonírozásakor, 2000-ben pusztult el. És egyelőre senki sem tudja, mi lesz a sorsa A történelem című képnek, amely most a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének lépcsőházának falán látható – ámde hamarosan a Belügyminisztériumé lesz. Ami pusztán azért aggasztó, mert a kifejezetten az Akadémiára szánt kép állapota már most sem tökéletes, és ha a várbeli épületet elfoglalja a Belügyminisztérium, nagy kérdés, lesz-e pénz és akarat a megújítására.

Bernáth A történelem című seccója a budai Várban várja, mi lesz a sorsa, ha az épületet elfoglalja a Belügyminisztérium
Bernáth A történelem című seccója a budai Várban várja, mi lesz a sorsa, ha az épületet elfoglalja a Belügyminisztérium
Fortepan

Pedig az 1967-es keltezésű A történelem unikum a maga nemében. Bernáth a művészettörténet közismert alkotásait idézte fel és komponálta egyfajta idővonallá, önmagát, leányát, tanítványait­ és – reneszánsz módon – a „megrendelőt" (azaz az archeológiai­ intézet két munkatársát) is megjelenítve a képen.

 

Valószínűleg még senki sem vette számba, hogy a rendszerváltást követően a privatizált üzemekkel, a különféle pártházakkal és mozgalmi építményekkel, valamint a kulturális intézményekkel egyetemben hány a termelést, illetve a művészeteket ábrázoló alkotás pusztult el. Legtöbbjük szinte észrevétlenül múlt el a köz életéből.

A Fortepan internetes fotógyűjteményében bukkantunk rá például egy egészen különleges képre, amelynek sorsát csak sok szerencsével tudtuk feltárni. A Magyar Rendőr lap fényképkollekciójában maradt fenn a nyolcvanas évekbeli felvétel, amelyen egy megyei rendőrgyűlés elnökségi asztala mögött vehetők ki egy festmény részletei. „A jó rendőr" – ezt a címet adtuk magunkban a műalkotásnak, amelyen a közeg vásározókat igazoltat, úttörőket oktat a biztonságos közlekedés szabályaira, illetve kutyával nyomozni indul ... hogy a kép jobb szélén mi történik, azt talán sosem fogjuk megtudni. A Rendőrmúzeum segedelmével sikerült ugyan kiderítenünk, hogy a fotó a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon készült, a helyiek tájékoztatása szerint azonban már nem látható. A főkapitányság egykori második emeleti nagytermét irodákká alakították, így a falat, s rajta az immáron szeletekre osztott képet elfedték.

Ridovics rendőrfalképe egy épület-átalakítás miatt láthatatlan.
Ridovics rendőrfalképe egy épület-átalakítás miatt láthatatlan.
Fortepan

Ridovics László, aki 1976-ban ezt az epikus művet elkészítette, egyébként nem minden munkájával bizonyult pechesnek. Bár a törökszentmiklósi járási pártbizottság számára festett seccójának meglétéért nem kezeskednénk, a salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskolában az ezredfordulón még restaurálták is az 1962-ben festett falképét.

Apropó pártház: egészen meglepő, de tény, hogy Erdély Miklós emblematikus fotómozaikjai közül – Budapesten legalábbis – a VIII. kerületi pártház számára készített Lenin-portré szinte az egyetlen, amely a hírek szerint máig épségben fennmaradt. Az egykori Felszabadulás téri Modellház számára készített, női portrékból komponált montázst a privatizáció viharában verték le a falról. A Márka önkiszolgáló étterem falképe az ír pubbá váláskor semmisült meg, az egyik budai Mézes Mackó számára készített, a budai Várat ábrázoló fotómozaik pedig az életművet összefoglaló Boros Géza feltételezése szerint ma a Széna téri Burger Kingből hiányzik.

Furcsa egyébként, hogy Budapestről mára hogy jórészt eltűntek a hatvanas-hetvenes években előszeretettel készített városábrázolások. A már említett Bernáth-falképen kívül így járt Simó József kerámia Budapest-látképe is, amely a Greshamben volt Budapest Tourist irodát díszítette. Nagy veszteség Lakner László­ 1963-as Budapest, a világváros című képe, amely a kezdetektől elátkozottnak bizonyult. 1963-ban készítette a festő az Oktogonon lévő egykori Savoy kávéház – akkor önkiszolgáló étterem – falára, de már a hetvenes években eltakarták mint zavaróan nagyot. A kilencvenes évek elején aztán a Burger King vette át a helyiséget: előbb restaurálták a képet, aztán eltakarták hasonló tematikájú óriás diákkal. Egy évvel ezelőtt pedig – írja Török András a Budapest folyóirat júliusi számában – a cég eladta a helyiség egy részét pannóstul, mindenestül. Most csempeborítás van a falon, és erősen vélelmezhető: a felújításkor megsemmisült a védelemre méltó alkotás.

Péli Tamás, a tragikusan fiatalon, negyvenhat éves korában elhunyt roma festő, író és politikus viszont a cigányok magyarországi történetét eleveníti meg erőteljes színekkel és lendületes ábrázolásmóddal azon a hatalmas pannón, amelyet 1983-ban az akkori Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács felkérésére festett. A közel negyvenhárom négyzetméternyi, négy darabból álló monumentális művet a tiszadobi gyermekváros részére készítette, s a Születés egészen 2010-ig ott volt a falon, testközelbe hozva a cigányság kultúráját és gyökereit az otthonban lakóknak. Az intézménynek helyet adó Andrássy-kastély turisztikai célú értékesítése nyomán azonban lebontották az ebédlő faláról, és a nyíregyházi Jósa András Múzeumba vitték.

Péli Tamás Születés pannója a tiszadobi Andrássy-kastélyból került a nyíregyházi múzeum raktárába
Péli Tamás Születés pannója a tiszadobi Andrássy-kastélyból került a nyíregyházi múzeum raktárába
Fortepan

A négy darabban lévő festmény temperált körülmények között, szakszerűen tárolva várja további sorsát – tudtuk meg Bene Jánostól, a múzeum vezetőjétől. A kép állami tulajdonban van, mivel a megyei önkormányzatok feladatainak átalakulása után a náluk lévő műtárgyak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez kerültek. A múzeumi szakember már hat évvel ezelőtt, a kép levételekor írásban javaslatot tett az alkotást akkor tulajdonló megyei önkormányzatnak egy olyan roma múzeum létrehozására, ahol ez a festmény méltó helyet kapna, s azóta is többször tett ilyen javaslatot informális csatornákon. – A nyíregyháza-sóstói szabadtéri múzeumban fel lehetne építeni egy olyan épületet, ahol a cigányság kultúrája van a középpontban, s itt eleve méltó helyet kaphatna Péli pannója – mondta. Tavaly decemberben egy delegáció is felkereste a Jósa András múzeumot, a Roma Kulturális Központot képviselték. Velük is elbeszélgettek a kép sorsáról, és a roma múzeum tervét nekik is megemlítette az igazgató. Szavai szerint ha épp Nyíregyháza nem fogadná be az ötletet, akkor olyan, a cigányság kultúráját ma is aktívan ápoló környékbeli falvak is szóba jöhetnek helyszínként, mint amilyen Kántorjánosi vagy Hodász. Ez azonban még mind csak az ötletelés szintjén került szóba – tesszük hozzá mi –, a kép sorsa így a közeli jövőben nemigen rendeződik megnyugtató módon.

Domanovszky Endre Fonó című gobelinje is meglehetősen kalandos utat járt be, míg végül hosszú pihenőre tért az egri vármúzeum egyik raktárában. Tervezője a harmincas években kezdett gobelinekkel foglalkozni, később az Iparművészeti Iskolában szőnyegszövést, alakrajzot, anatómiát tanított. Monumentális műveket, egész falat betöltő kárpitokat az ötvenes évek végétől kezdve rendeltek tőle. A fonó asszonyokat ábrázoló kép állítólag eredetileg egy Szovjetunióba szánt ajándék volt, az ottaniak azonban túl absztraktnak találták. Van olyan információnk, hogy egy darabig a moszkvai magyar nagykövetség falát díszítette, később azonban visszaküldték Magyarországra. Tény, hogy a gobelin évekig a Heves Megyei Tanács nagytermét díszítette Egerben, majd 2002-ben leltározták be a megyei múzeumban, vagyis ekkor bontották le a kárpitot, és szállították jelenleg helyére, egy múzeumi raktárba.

A Domanovszky-féle Fonó Moszkvának túl absztrakt volt.
A Domanovszky-féle Fonó Moszkvának túl absztrakt volt.
Fortepan

H. Szilas Ágota egri művészettörténész elmondta: a leltári adatok szerint a Fonó című Domanovszky-mű 1971-ben az Iparművészeti vállalat Gobelin-műtermében készült, Rábai Jánosné, Szentgyörgyi Éva, Dezső Józsefné, Nagy Ingrid és Száraz Mária szőtte, a mérete 400×620 centiméter. A vele kapcsolatos jövőbeni tervekről azonban senkinek sincs tudomása.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.