Kétszer láttam egy héten belül Shakespeare Vízkeresztjét. Mindkétszer várban. Pozsonyban és Kőszegen. Közös bennük a fürdőkád és a jég. Kőszegen a szerelmes herceg, Orsino időzik egy kerekeken közlekedő kádban, ahol szolgái időnként jéggel hűtik felhorgadó szenvedélyét. Pozsonyban a herceghez hideg, ám apródja iránt fellángoló grófnő, Olivia rángatja közös fürdőzésre szerelmét, akiről nem tudja, hogy leány. A jég itt a kádtól függetlenül kap fontos szerepet. A hamis levelet, amellyel Malvoliót, a nyársat nyelt udvarmestert csalják lépre, fagyasztják jégtömbbe a galád tréfamesterek. Kőszegen egyébként horgászzsinóron lógatják az áldozat orra elé a csalit.

A kőszegi előadásban a játék rétegzettebb, a darab mélységeiből többet mutat Pócza Zoltán / K?szegi Várszínház

Nem a vízszimbolika, csak a rendezői fantázia működik mindkét előadásban – mégpedig nyárias gátlástalansággal. A pozsonyi előadást a Nyári Shakespeare Fesztivál sorozatában Eszenyi Enikő rendezte, a kőszegit – mint már évek óta a nyári mulattatókat – Znamenák István. A buzgó ötletelésen túl nem sokban hasonlít a két produkció. A rendezői fantázia más-más irányban burjánzik. Kőszegen a varázslatot hangsúlyozzák. Előjáték keretében hívják fel a nézők figyelmét az ikrek hasonlóságának képtelenségére. Elviccelődnek a hosszú hajú Trokán Nóra és a csaknem kopasz Takács Géza közötti különbségen, amit nem kellene észrevennünk, meg persze más szereplők, Pál András, Epres Attila, Gazsó György elég csekély hajzatán, az asszociációs humor meglehetős áradatával fenyegetve. Aztán a bohócot játszó Epres Attila segít a dolgon, megbűvöli a közönséget, hogy azt lássa, amit látnia kell. Bár ezt minden néző magától is tudja. Epres Attila viszont remek kunsztokat tud, és ettől kezdve végig bűvészmutatványokkal mulattatja a publikumot.

Pozsonyban bevezetésül hatalmas, fehér fodros gallérokban felsorakoznak a különben szedett-vedetten öltöztetett szereplők, udvariasan meghajolnak és fújják a szelet. Aztán Judit Bárdos partra vetődött Violaként magyarul kérdi: Miféle föld ez? Később az ikertestvérét játszó Roman Polacik meg a Szeretnék szántanit harmonikázva lép színre. Dunai vihar magyarokat vetett az idegen vidékre?

A díszlet mindkét helyen takarékos. Kőszegen van egy hátsó kulisszafal, amely elé később másik is emelkedik – nyilván jól megfontolt dramaturgiai okokból (a rendező saját leleménye). Pozsonyban két zongora szabja meg a látványt (Palo Andrasko alkotása), az egyik ócskább és a padlószinten van, a másik emelvényen és jobb állapotban. Bizonyára a két udvar rangkülönbségét jelzik. Ehhez még neonábrák is járulnak, színük segít a helyszínek közötti eligazodásban. Piros a herceg, kék a grófnő palotája, zöld szabad térség, sárga belső termek – ha jól sikerült követnem a jelrendszert. A ruhák Kőszegen változatosabbak, tervezőjük, Cselényi Nóra jobban ügyel a rangra, a jellemre. Pozsonyban Alexandra Grusková jelmezei otromba köznapiságukkal tüntetnek, overálok, gumicsizmák, hanyagul viselt ingek, nadrágok távolítanak el a mesevilágtól, a költőiségtől.

Mindkét előadásban bőven van zene. Kőszegen Némedi Árpád sziporkázón szellemes válogatással kényezteti még a legigényesebb füleket is, Pozsonyban Róbert Mankovecky profin szórakoztató betétszámokat szerzett. A színészek viszont talán kivétel nélkül remekül zenélnek és énekelnek, a herceg, a grófnő, a fiúnak öltözött Viola egyaránt magabiztosan fejezi ki magát zongorán is.

A játék Kőszegen rétegzettebb, összetettebb, Pozsonyban direktebben célratörő. Trokán Nóra megátalkodott szomorúsággal tetézi Viola reménytelennek tudott szerelmét, Hámori Gabriella Oliviaként a szépség varázsát játssza pompás toalettekben, Gazsó György Böföghy Tóbi szerepében meg az alkoholét. Kelemen József Orsinója fegyelmezetten szenved, Kovács Zsolt Fonnyadi Ábrisa tüntető önismerettel ostoba. Epres Attila bolondja a bűvészmutatványokon túl cinikus mosolyú fanyar bölcs. Sarkadi Kiss János hajóskapitánya igazi, nagy szerelemmel rajong védencéért, Sebastianért, Szilágyi Csenge tiszta, őszinte derűvel adja a csalafinta komornát. Pál András előadásában Malvolio mindenekelőtt érzékeny, mimóza lélek, aki hiú fennhéjázásáért mérhetetlenül eltúlzott büntetést szenved el. Pozsonyban Tomas Mastalír hatalmas magánszámként adja elő az udvarmester szerepét, egy mindentudó színész lehengerlő ripacskodásával. A játszók egyébként nyíltszívű mulattatást művelnek. A sudár Eva Sakalová (Olivia), a bájosan fiúskodó Judit Bárdos, az eleven Kristína Turjanová (Mária), a kedélyes Jan Konecný (Feste) színesebben, a többiek fakóbban.

Shakespeare vígjátékának mélységeiből Kőszegen sejlik ki több.

Shakespeare: Vízkereszt, Nyári Shakespeare Fesztivál, Pozsony és Kőszegi Várszínház