A mű azonnal beszippantja a közönséget, amely önfeledten kacarászik Esterházy hol profán, hol önironikus poénjain. Kapatos angyal, dadogós próféta, elkésett próféciák: miközben eljutunk Nietzschétől a World Trade Centerig, századok filozófiája, műveltsége kristályosodik igazi drágakővé, a zenében és a szövegben egyaránt. Az utolsó hang után csönd. Kell néhány másodperc, amíg ocsúdunk, aztán megjelenik Eötvös Péter a színpadon, és kitör az ováció. Előttem tizenévesek kiabálnak koncertteremben szokatlan hévvel.
– Most legszívesebben meghallgatnánk újra az egészet. Úgy kétszer-háromszor – lelkendezik a folyosón egy hongkongi család. – Olyan mély, olyan filozofikus a szöveg, hogy gyakran nem maradt kapacitásunk a zenére figyelni! – ámuldoznak.
– Ez a zene él, mozog! – mondja Rácz Ödön, a fesztivál évi rendes ősbemutatóit szállító Bécsi Filharmonikusok szólónagybőgőse. – Nem azért mondom, mert magyar zeneszerzőről van szó, de Péter zseniális. Mindig pontosan tudja, mit akar hallani, ismeri, mire képes egy-egy hangszer, egyszerűen álomszerű vele dolgozni.
Daniel Hardingot, az est karmesterét épp nyakkendőkötés közben találom. Fülig ér a szája, s erre minden oka meg is van: az Eötvös-siker után olyan Adagiót vezényelt Mahler X. szimfóniájából, amilyet az ember jószerével élete végéig emleget. Azt mondja, mind Eötvössel, mind pedig a Magyar Rádió Énekkarával öröm volt dolgozni. – Vicces, de tudja, mi az első emlékem Eötvös Péterről? Michael Jarrell svájci zeneszerző egyik művét játszottuk, amelyben a karmesternek a két kezével két különböző ütem szerint kell vezényelnie. Ez volt a legnehezebb darab, amit életemben dirigáltam, Jarrell pedig Eötvösnek dedikálta. Amikor felhívtak, hogy Eötvös-premiert kellene vezényelnem, azt gondoltam: jaj, ne, ne, lehetetlen, nem vagyok rá képes! Aztán találkoztam vele Párizsban, elhozta nekem a mű partitúráját. Elmeséltem neki ezt a sztorit, mire megnyugtatott: ó, ez a darab nem olyan, higgye el. A közös munka alatt végig iszonyúan zavarban voltam: Eötvös, a nagyszerű zeneszerző és karmester ráadásként elbűvölő, segítőkész, alázatos ember. Érdekes ez: az Oratorium balbulum esztétikája és humora kicsit idegen a számunkra, ő azonban türelmesen bevezetett minket a darab világába. A zene tele van sötétséggel, ugyanakkor emberséggel is. Elmondhatatlanul sajnálom, hogy Esterházy Péter nem lehetett itt velünk.
|
Eötvös Péter fogadja az ovációt a koncert végén
Fotó: Andreas Kolarik / SF |
Harding azt mondja, Eötvösnél kevesen ismerik jobban a zenekar működését, az ő műveiben semmi sem bonyolultabb a feltétlenül szükségesnél. – Mérnöki pontossággal számít ki mindent. Esetében oda-vissza érezteti a hatását, hogy egyszerre nagyszerű karmester és zeneszerző. Ez a tökéletes kombináció!
Eötvös Péter csak remélte, hogy a nagyon magyarosnak tűnő humorára vevő lesz a közönség. A premier után aztán megnyugodhatott: – Tegnap azt mondta az angol menedzserem: ez még angol humornak is elmegy! – mondja mosolyogva a premier másnapján a zeneszerző. – Maximálisan pozitív visszajelzéseket kaptam. Azt mondták, a legszokatlanabb az, hogy egy ilyen mélységű szöveg jelenjen meg egy oratóriumban és ahhoz ilyen mélységű zene párosuljon: többnyire vagy jól elmond egy történetet az oratórium, vagy van a szövegkönyvhöz egy gyönyörű zene. A kettő kombinációja nem megszokott. A reakciók alapján ez ennek a darabnak az értéke.
Novemberben lesz a pesti bemutató
A Halleluja – Oratorium balbulum a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Wiener Konzerthaus és a Wien Modern megrendelése alapján, a többi közt a Müpa támogatásával jött létre. A magyarországi bemutatót november 24-én tartják a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
