A házat majd szétvető tömeg előtt olvasott és beszélgetett Mácsai Jánossal Esterházy Péter az Óbudai Társaskörben, barokk zenebetétek közben. Kiderült, hogyan kapcsolódik egymáshoz Janis Joplin, Charlie Parker és Isten, és hogyan jön létre ebben a háromszögben a mennyei harmónia.
Az író, Esterházy Péter régen leleplezte már, hogy az Úristen nem tud szaxofonozni, szemben teremtményeivel, azok közül is legkivált Charlie Parkerrel, aki viszont tud az ő nagyobb dicsőségére. És akkor a teremtés mégiscsak igazolást nyer. Az Úr végül megteremtette az embert, aki megteremtette a szaxofont és a szépirodalmat, a nyelvet, hogy játsszon rajta és vele, és látták – az Úr, Charlie Parker és Esterházy –, hogy mindez igazán nem rossz.
Esterházy a teremtés igazolásán és a jóisten felmentetésén fáradozik életművével, a világ gazdagságát mutatva fel, azt, hogy e világ újrateremtése a nyelvben anélkül oldoz fel és tesz helyre mindent, hogy eltagadná: végső soron nincs megoldás semmire, ami igazán fontos lenne.
Ezen a feladatán szöszölt vasárnap este az Óbudai Társaskörben is, ahol Harmonia Caelestis című regényéből olvasott fel, a szünetekben pedig ihlető felmenője, Esterházy Pál, Kismarton alapítója azonos című kantátagyűjteményének darabjai szóltak többek között Vázsonyi János szaxofonján: ahogy a szöveg, úgy a zene is derűsen kóborolt a századok között.
