Egy családi fotó például, amelyen az látszik, hogy a helyi família miként szed ízekre egy drótkerítést egy határsávba eső major mellett, amely a boldog Ausztriába vezető gyaloghíd nyílását volt hivatott lezárni, de megejtőek azok a felvételek is, amelyeken az ébredező ellenzéki pártok notabilitásainak egy-egy jobb pillanata elevenedik meg.
|
| Teknős Miklós / Népszabadság |
Van egy fotó, amely felidézi, miként döngetett végig a hűség városán egy úthengerrel a roppantul ifjú Szájer József, meg egy másik, amelyen Demszky Gábor sudár alakja látható, amint éppen esernyőt tart a gitározó Bródy János feje fölé.
Izgalmasak a tárgyak is. A hátrahagyott 601-es Trabant hátsó üléséről származó takaró, a piknik szervezőinek készített pólók egyike, az Önkéntes Határőr feliratú karszalag, továbbá az a nem önkéntes határőrtől származó tányérsapka, amelyet kertje végében talált a tárgy őrzője: a kocsmából hazafelé tartó fegyveres erőknek pont az ő birtoka mentén volt az egyik hagyományos vizelőállomásuk – értesültünk –, a többit próbálja meg ki-ki maga elképzelni.
A két másik gyűjtőpont sem okozott csalódást. A Tisza-parti városban dokumentáltak egyebek között egy egészen kicsi, viszont annál penészesebb nemzetiszín zászlót, amelyet gazdája évekig a kertje földjében rejtegetett, és csak 1989-ben, Nagy Imre újratemetésének napján vett elő.
|
| Teknős Miklós / Népszabadság |
Ugyanott vettek nyilvántartásba egy másik, történetesen román trikolórt is: még javában lövöldöztek Temesváron és Aradon, ám szegedi fiatalok egy kicsiny csoportját ez cseppet sem tartotta vissza, kocsiba pattantak, és átruccantak – a magyar modorban kilyukasztott zászlót az út mentén nyomta a kezükbe egy ifjú szabadságharcos.
A fővárosi műtárgyak közül Szilágyi Csaba a „néger Lenin” becenevű asztali szoborra hívta fel figyelmünket. Egy a szabad választáson bejutott képviselő jóvoltából a képviselőház egyik asztalán állott 1990-ben, de ez idő tájt már nem befelé, hanem az ablakon kifelé nézett. A múltból ott maradt takarítónő azonban minden este megfordította, lassacskán felbosszantva a tulajdonost, aki egy szép napon színesre festette a figurát – az arcát feketén hagyva –, jelezve, hogy túl vagyunk a koron, amikor Lenint halálosan komolyan kellett venni.
Tetszett az a kis diafilmszortiment is, amelyben olyan címeket leltünk, mint például A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása vagy A magyar–szovjet fegyverbarátság, de nem tudtunk nem meghatódni a letűnt kor egyik legmeghatározóbb háztartási kiegészítőjétől, a jó öreg Szokol rádiótól sem.
Neten még gyűjtenek
Az Europeana 1989 program Varsóból indult 2013-ban, a gyűjtés a balti államokban, Csehországban, majd Németországban, Lipcsében folytatódott, az utolsó állomás Berlin. Nálunk idén májusban kezdődött a gyűjtés.
A civilek által bevitt tárgyakat és történeteket a helyszínen digitalizálták és rögzítették (vagyis semmit nem tartottak meg), a kollekció egy Google-alapú interaktív térképre került, illetve kerül; e térképen az adott helyszínre kattintva bukkannak fel a leletek, alaposan dokumentálva. Aki lekéste a gyűjtést, otthonról is feltöltheti dokumentumait és tárgyait a www.europeana1989.eu honlapra.
