Több mint ötvenezren látták a Picasso-kiállítást félidőben, még bekerülhet a top tízbe, de Van Goghgal nem vetekedhet.
A világ 15. leglátogatottabb tárlata volt 2007-ben a szenzációs Van Gogh-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, amelyre csaknem félmillióan váltottak jegyet. Az utóbbi évtized második leglátogatottabb kiállítására, az ugyancsak hatalmas sikert aratott Monet és barátaira három évvel korábban negyedmillióan voltak kíváncsiak. A mindig forgalmas Hősök terén is feltűnő sorokat vonzó szépművészetis topkiállítások közül az elmúlt tíz évben tizenegy haladta meg a százezres látogatószámot. Ez magyar viszonylatban grandiózus, tekintve, hogy a kortárs művészetek múzeumában, a Ludwigban a csúcskiállítás, azaz a Robert Capa képeiből rendezett tárlat 65 ezer látogatóval áll az intézményi lista élén.
A kiállítási piacon a sikernek nem a nyereség az egyetlen mérőszáma, sőt, legtöbbször nem is vetődik fel, jó esetben a nullszaldó is komoly eredménynek számít. Nem véletlenül, hiszen a toptárlatok megrendezése nagyon sok pénzbe kerül, a látogatórekordokat döntő kiállítások költségrekordokat is döntenek: a Van Gogh- vagy a Rembrandt-kiállítás büdzséje a nemzetközi kölcsönzésekkel, szállítással, biztosítási díjakkal elérte az 500 millió forintot. A most a Szépművészeti felújítása miatt a Magyar Nemzeti Galériában látható, Picasso életművét felölelő tárlat a félidőhöz közeledve érte el az 50 ezres látogatószámot, ami azt sejteti, hogy van esélye bekerülni a top tízbe, de nem a lista elejére, holott a költségvetése rezsi nélkül eléri a 350 millió forintot.
